Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)
Tanulmányok - Lőrincz Jenő: cirill 192
ISMERTETÉSEK - SZEMLE 193 lanságuk miatt nyelvi kutatásokra is csak a legnagyobb óvatossággal használhatók, bár BUDENZ hasznosította őket munkáiban. Nem sokban különböznek ezektől a XIX. század 70—-90-es éveiig a mezei, keleti és hegyi marik számára kiadott elemi iskolás tankönyvek sem. Ezek a kiadványok nem tudták megalapozni a mari irodalmi nyelvet. Az 1905-ös forradalom utáni idők lényeges változást hoztak. V. M. VASZILJEV mari tanítók, papok és szemináriumi hallgatók segítségével 1906-ban megszerkesztette az 1907-es kalendáriumot. Ez volt a Maria Kalendar. A kalendárium munkatársai az első számtól ügyeltek arra, hogy az egész mari nép számára érthető nyelven írjanak. Itt fiatal mari írók irodalmi próbálkozásai is napvilágot láttak. Az azóta klasszikussá lett CsAVAJNnak is itt jelentek meg első versei. A kalendárium rendkívül nagy népszerűségre tett szert a nép körében. Nem kevesebb népszerűségnek örvendtek a később megjelent mari könyvek sem, mint CSAVAJN: „Elbeszélések a hajdani időkből" (1908), vagy a V. M. VASZILJEV, SZ. G. CSAVAJN és P. P. GLEZGYENEV írta elemi iskolás tankönyvek. Az októberi forradalomig azonban a mari irodalmi nyelv normái nem alakultak ki, a helyesírás ós a központozás szabályai sem állapodtak meg teljesen. A szovjet hatalom idején nagy fejlődésnek indult a mari irodalom, óriási mértékben megnőtt a kiadványok és az olvasók száma. 1958-ban a Mari Könyvkiadó 76 könyvet adott ki, 334 ezer példányban. A mari nyelv fő nyelvjárásai: a mezei, a keleti és a hegyi. Ez a fölosztás lexikai, hangtani ós nyelvtani eltéréseken alapul. A szerző nem a finnugor nyelvészeti szakirodalom hagyományos nyelvjárási felosztást követi, sőt nemcsak, hogy nem igazodik hozzá, de meg sem említi. Ezt joggal hiányolhatjuk. így marad ki tárgyalásából az archaikus jellegénél fogva olyannyira fontos malmizsi nyelvjárás. A mezei nyelvjárást a Mari ASzSzK-ban és a vele határos Kirovi területen beszélik. Déli határa a Volga, nyugati a Mamoksa, Jaranka és a Bolsaja Koksaga, keleti a Mari és a Tatár ASzSzK határvonala, valamint a Moszara, Mari Kitnya, ízi Morko. Kisebb tájszólások e nyelvjáráson belül a morki-szernuri, a volgai és a joskar-olai. A morki-szernuri tájszólás az irodalmi nyelv alapja, tehát nem sokban tér el az utóbbitól. Hangállományát 8 magánhangzó-fonéma (a, u, ö, y, y, u, 3, o) és 19 mássalhangzó (e, z, d, 3tc, 3, ü, K, JI, Ab, M, H, Hb, m, n, p, c, m, n, tu) alkotja. A 6 csak M után fordul elő, pl. : KOMŐO 'liba'. A u, x, 0 pedig még csak most kezd meghonosodni a műveltek beszédében, újkeletű jövevényszavakban, E tájszólás szókincse szegényesebb az irodalmi nyelvénél, egyébként alig tér el tőle. Néhány tájszavát is megemlíthetjük: nwtupwt 'kevés', bi3upa 'nagyon' stb. Nyelvtani rendszerét is több, az irodalmi nyelvétől eltérő vonás jellemzi. A többes szám jele a -utaMbiH, pl.: ywKaJi-maMbW 'tehenek'. 1953 óta az irodalmi nyelvben a többes szám jele a -BACÍK. Határozók többesének megalkotására szolgál a -na suffixum: mudd K3nuAamm3 'ezekben a napokban'. A viszonossági plurális jele a -Mbim, pl.: awMbim 'apámék'. A volgai tájszólás magánhangzórendszere a következő: a, u, o, y, y, bt, 3, <=>. Ez utóbbi nyíltabb és kevésbé labiális, mint az y ; mind hangsúlyos, mind hangsúlytalan szótagban előfordul. Pl.: ^otcap 'zöld'. E tájszólásban is sok tájszóra bulikanunk: aeyji 'falu', K3t3pKa 'piszkavas', jioduMandam 'beszélgetni', cymo 'világos', nouiKun 'lépcső' stb. A kellest kifejező infmitivus a -MbtAü suffixummal alakul, szemben az irodalmi nyelvi -JWűK-nal. PL: AydMHAa 'kell olvasni' stb. A joskar-olai tájszólás magánhangzói: a, o, y, u, U, 3, y, ö, <=, : =>. Az utóbbi két hangra példa: ti-^H 'haj', : <^M : ^A 'árnyék'. Figyelemre méltó jelenség a mássalhangzók köréből a t hang hiánya, q vagy rrí felel meg neki: eouxo (ehelyett: eomco) 'sajtár', nam'a (ehelyett: nana) 'bárány'. Sajátosan alakul az ún. II. múlt idő tagadó formája: AyduHüM ozuji (ehelyett: Aydbm OMUJÏ) 'nem olvastam' stb. A keleti nyelvjárást a Tatár, az Udmurt és a Baskir ASzSzK területén élő marik beszélik, de idesorolhatjuk még a Szverdlovszki, Permi és a Kirovi Terület délkeleti részének mari nyelvjárását is. Határai pontosan nincsenek is megállapítva; ez összefügg a nyelvjárás kutatásának elhanyagolt voltával. Magánhangzórendszerének jellemző sajátossága, hogy — a megfelelő irodalmi nyelvi kemény spiránsok helyén — lágy c ós 3 hangot találunk. PL: KüAücaut 'mondani', tcyáö 'kés' stb. A többi nyelvjárásban is ismeretes lágy H itt is megvan: ata 'apa', amellett kemény "i-vel (= c) is találkozunk: KOÚKaui 'enni' stb. Zárt szótagban magánhangzóharmónia van: yztcyH (ehelyett: yoitbm) 'látott', cyäH (ehelyett: cyan) 'lakodalom'. Irodalmi nyelvi u, 3, y helyén az első szótagban gyakran u áll: MUH' (ehelyett: Mbtü) 'én', KUéum (ehelyett: Kbl3bim) 'most' stb. A többes szám jele a -BAÜK : ydup-eAüK 'leányok'. Ez egyúttal a viszonossági plurális jele is. A hegyi mari nyelvjárást a Mari ÀSzSzK Kilemári és Hegyi Mari kerületében, valamint a Kirovi terület egy részén beszélik. Két táj szólása van: a kozmogyemjanszki 13 Nyelvtudományi Közlemények LXVI/1
