Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)
Tanulmányok - Lőrincz Jenő: cirill 192
192 ISMERTETÉSEK - SZEMLE nyelvjárásból), Lepjochin (1771—1805.; foglalkozik az erzä és a moksa közti különbséggel, kisebb szövegeket is közöl. Megemlíti a karatáj okát is, de az ebben az időben már beolvadt terjuchánokról nem szól), Pallas (1773—88.; csak néhány szó, gyógynövény és ruha-félék nevei), Faljk (1824—5.; 17 erzä szó az -íj-es nyelvjárásból), Georgi (1776—7.; az előző útitársa; felfigyelt a mordvinban levő török elemekre s a moksa és erzä közti különbségre). Valamennyi szójegyzék a történeti nyelvjárás- és szókincs-kutatásnak fontos forrása. A két kötet tehát hosszabb nyelvjárási tanulmányokat és rövidebb, az egyes nyelvjárásoknak csak néhány sajátosságát tárgyaló dolgozatokat tartalmaz. FEOKTISZTOV cikke pedig mintegy a mordvin történeti nyelvjárás-kutatás első kísérletének tekinthető. Mindkét kötet anyaga igen értékes. Kár, hogy a mordvin szókat cirillbetűs átírásban, nem pedig egységes finnugor fonetikus lejegyzéssel kapjuk, és hogy nem csatoltak egyik kötethez sem legalább vázlatos nyelvjárási térképet. így a legtöbb esetben csak sejthető, hogy hol beszélik az illető nyelvjárást. De' a két kötet így is használható, így is érdeklődésre tarthat számot. Kíváncsian várjuk a további kötetek megjelenését. ERDÉLYI ISTVÁN COBpeMeHHblH lYiapHMCKHM A3HK. <ï>0HCTHKa MapHíícKoe KHHMOioe H3AaTejibCTB0. HouiKap—Ojia, 1960. 162 1. A Mari Tudományos Kutatóintézet ,,A mai mari nyelv" címen négy kötetben kiadta a mari nyelv leíró nyelvtanát. A fonetikai részt tartalmazó I. kötet előszavának tájékoztatása szerint a II. kötet a lexikológiát és a lexikográfiát, a III. az alaktant, a IV. pedig a mondattant foglalja magában. A sorozatnak az a célja, hogy lehetőleg teljes képet adjon a mai mari irodalmi nyelv rendszeréről. A tények megvilágítása céljából olykor utalnak a szerzők a mari nyelvjárásokra és (nyelvtörténeti fontosságuk miatt) a rokonnyelvekre is. Nyelvi anyagul az eredeti mari szépirodalom ós folklór legkiválóbb alkotásai, továbbá a mari tankönyvirodalom ós időszaki sajtó termékei szolgáltak. Célja a sorozatnak az is, hogy tankönyvül szolgáljon a pedagógiai főiskolán tanuló mari diákoknak, és hogy a mari iskolákban a mari vagy az orosz nyelvet tanító pedagógusoknak segítségére legyen. A sorozat számot tart ezenkívül a finnugor nyelvészek érdeklődésére is. Az I. kötet szerzője L. P. GRTTZOV. A mintegy 30 lapnyi bevezető részt N. T. PENGITOV, a Mari Tudományos Kutatóintézet akkori igazgatója írta. Ez a mari nyelv rokonságának az ismertetésével kezdődik. A mari egyike a Középső-Volgavidók legősibb népeinek. Az 1939. évi népszámlálás adatai szerint a marik száma 481 362, s ezek közül mintegy 274 ezren a Mari ASzSzK területén élnek. Itt meg kell jegyeznünk, hogy azóta újabb adatok is ismeretesek: az 1959. évi népszámlálás 1960 elején közzétett adatai szerint a marik száma (ezresekre kerekítve) 504 ezer, s 95,1%-uk beszéli anyanyelvét (1. KÁLMÁN BÉLA: NyK. LXII, 360). Története folyamán a mari nyelvet számos idegen hatás érte (bolgár, tatár, csuvas, baskír, orosz stb.). Különösen jelentős az az orosz hatás, mely már a szovjet korszak idejére esik. Ennek következtében a mari irodalmi nyelvben új fonómák (0, x, l}) jelentek meg, amelyek régebben csak variánsként fordultak elő, vagy csak nyelvjárási szinten voltak ismeretesek (x, l}). PENGITOV szerint a mari több képzőt is kölcsönzött az oroszból. Kár, hogy erre nem említ példát, mert eddig ilyenről nem tudtunk. Az egyes mari tankönyvekben fölsorolt „orosz eredetű" képzők ugyanis kivétel nélkül mind orosz jövevényszavakban fordulnak elő, a mari nyelv szempontjából tehát semmi esetre sem tekinthetők képzőknek (mint ahogy az orosz nyelvben sem tartanak számon -uia0m képzőt, jóllehet előfordul pl. a jiaHduia0m opydepuiacßm stb. szavakban). Ezután rövid áttekintést olvashatunk a mari nyelv kutatásának történetéről. Ebben felsorolja a szerző az összes jelentősebb hazai ós külföldi szakmunkát, mely 1775-től, az Orosz Akadémia kiadásában megjelent mari nyelvtan megjelenésétől napjainkig napvilágot látott. Érdekes a mari nyelvű írásbeliség fejlődéséről szóló rész. Az első mari nyelvű nyomtatott szövegek a XVIII. század végéről származnak. Ezek versek, fordítások, melyeket a kazanyi újonnan megkereszteltek iskolájának növendékei II. Katalin cárnő üdvözlésére készítettek. Ezen emlékek tele vannak sajtóhibával ós nyelvi tévedésekkel, úgyhogy majdnem lehetetlen megérteni őket. 1821-ben jelent meg hegyi mari nyelven az újtestamentum fordítása, ezt 1834-ben a katekizmus követte, majd 1841-ben egy falusi rendőri szabályzat látott napvilágot. E fordítások nyelve a marik számára nehezen érthető, idegenszerű volt, megbízhatat-