Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Erdélyi István: cirill 189

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 191 törtónt. Az a> E. u, i (v. o, e), M. a, s e tetszetős magyarázatát éppen a moksa hangsúlyviszonyokkal teszi elfogadhatóvá. Az a, e, i (<C e) bármely szótagban hangsúlyos lehet. Az o mindig hangsúlyos. Az a, u, (nem e-ből lett) i nem lehet hangsúlyos, ha a szóban a, e, (e-ből lett) i van. Ha viszont a szóban csak a, u és (nem e-ből lett) i van, akkor a hangsúly az első szótagon áll, tehát az a, u és a (nem e-ből lett) i az első szótagon kívül sohase volt hangsúlyos. A nóvragozás esetragjai általában megegyeznek a M. ir. ny. esetragjaival. A határozatlan nóvragozás birtokos esetében az -n ragnak van -n variánsa is. A határozott névragozásnak négy esete van mind az egyes, mind a többes számban (a M. ir. ny.-nek csak három !). A genitivus ragja -í < -nt. A pluralitás -k jele megtalálható a birtokos személyragos névragozás egyes és többes első személyű alakjaiban. Az igeragozásban a tárgyas ragozás paradigmája teljesebb, mint az ir. ny.-ben. 8. ff. B. HbizoHKUH: 00 ocoöeHHOCTHx roBopa cejia MoKiuajieíi (OoHeraHecKne oco-SeHHOCTH roBOpa cejia MoKiuajieíi 3p3fl-MOpAOBCKOro fl3biKa) (II 99—117). Ebben a nyelvjárásban megvan az ä fonéma, s használata azonos a M. ir. ny.-ben meglevő ä fonémával. Ha az első szótagban ä, e áll, akkor a második szótagbeli i > e. Jellegzetes hangtani sajátossága: az utolsó szótag nyíltabbá válik, s visszaható hasonulássál a nem-első szótagbeli u, i > o, e. Az E. ir. ny. s «~ c. A fgr. *-rj veláris szókban -v- (Icudov), palatálisokban -j-vé (virej > viri) válik. Az E. ir. ny. a Px. Sg. 1. személyben mind a birtok egyes (-m), mind a birtok többes számát (-n) ki tudja fejezni, ebben a nyelvjárásban mindkét számban -m a rag. A határozott névragozásban — az ir. nyj.-től eltérően — a helyhatározó eseteket nem ragokkal, hanem névutós szerkezettel oldják meg. Az igeragozásban a jelen idő többes szám első személyének a ragja -tam (ir. ny. -tano) s a tagadó igeragozásban az ige végén -k-t v. -t (-í)-t találunk (az ir. ny. 0). 9. ff. B. LfbieaHKUH : 06 OAHOH ^OHeTimecKOH ocoöeHHoera B HeKOTopbix roBopax IIpHcypbfl (II 234—240). A nem-első szótagbeli *i ebben a nyelvjárásban (hat falu) v, f és ritkábban m előtt w-vá vált (például: E. ir. íiksev 'füves', E. nyj. tiksiv, M. fiéu, itt: íikéuv). A nyelvjárás jellegzetessége, hogy a nem-első szótagban mind az idősebbek, mind a fiatalok nyelvében van redukált vokális — s ennyiben moksás jellegű ez az erzä nyelvjárás. Ha az első szótagban a, u van, akkor a következő (hangsúlytalan) szótagban levő u (ir. ny o) redukálódik. Ha pedig az első szótagban o áll, akkor a következő szótagban előrébb képzett redukált magánhangzót találunk. Mindkét redukált magánhangzó minősége a megelőző mássalhangzó minőségétől (kemény v. lágyított) függ. Mindezek a sajátosságok erősen eltérnek az E. ir. nyelvtől, s ezt a nyelvjárást a moksához közelítik. Ezt egyébként történeti tények is megerősítik: az erzäk ideköltözése előtt moksák lakták ezt a vidéket. Nyelvjárási szöveget nem közöl e rövid tanulmány szerzője. 10. ff. B. IXUZOHKUH: 06 OAHOM roBOpe üpHcypbH 6biBiuero Eojibiue-Bepe3HHKOBCKOro paííOHa MOPAOBCKOH ACCP (II433-477). Kocoropu, ry3bmn,bi és ^erHjieBKa erzä nyelvjárási jellegzetességeit foglalja össze ez a cikk. Ez a nyelvjárás az előreható-asszimilációs típusba tartozik, s fonetikai szempontból jelentősen különbözik az E. ir. nyelvtől, sőt a sugurovoi (1. 4), a st.-turdakovói (1. 2) és az alatíri (1. 1) nyelvjárástól is. A nem-első> szótagban megtalálható benne a redukált vokális, melynek minősége az orosz bl hanghoz hasonló. Ennek megléte arról tanúskodik — s ezt a települések története is igazolja —, hogy jelentős hatással volt rá a moksák nyelve. Az első, zárt szótagbeli ä r~> e fonémapárnak fonológiai jelentősége van, de az ö ~ e használata ellentétes a moksával. 11. B. ff. OőhedKun: ToBopu, HMeiomne o6mHOCTb co erapo-TypAaKOBCKHM AHajieKTOM 3p3íi-MOpAOBCKoro «3biKa (II 240—260). HMajiKH, KeHAfl és Jlo6aCKH falvak nyelvjárása többé-kevésbé megegyezik a st.-turdakovói (1. 2) nyelvjárással. Mindhárom falu erősen az orosz és az erzä ir. ny. hatása alatt áll, s így a kutatás a lakosság idősebb rétegére támaszkodott. A K.-i nyelvjárásban megvan az első szótagbeli ä fonéma, de miként a sugurovoi nyelvjárásban, ellentétes a moksával (M. ä, K. e). Az ä meglehetett az L. és I.-i nyelvjárásban is. Ezt bizonyítja, hogy a második szótagbeli várható -ehelyett -i-t találunk. A nyelvjárás az előreható-asszimilációs típusba tartozik. Az alaktani eltérések a nyelvjárás fonetikai sajátosságaival magyarázhatók. Az infinitivus képzője -ks, s a tagadó igeragozásban az ige végződése -k (ir. ny. 0). 12. A. TI. <t>eoKmucmoe : MopAOBCKHe H3HKH H AiiajieKTbi B HCTOpHKO-3THorpa(J)HHecKOHJiHTepaType XVII—XVIII BB. (II 3—36). A szerző a XVII—XVIII. századi történelmi és néprajzi irodalomban található mordvin nyelvi anyagot vizsgálja, s megkísérli a szójegyzékek, s általában forrásainak a mordvin szavai alapján anyagát nyelvjárási szempontból elhelyezni. Forrásai a következők: Witsen (1692.; 325 mordvin szó, főként moksa, valószínűleg a DNy.-i nyelvjárásból), Strahlenberg (1730.; 28 mordvin szó, valószínűleg erzä), Miller (1791.; több mint 310 erzä szó, mégpedig az -rç-es nyelvjárásból. Néhány azóta kiveszett szót is tartalmaz, s nemcsak szókincsbeli, hanem morfológiai következtetésekre is alkalmas), Fischer (1744., németül 1768.; 23 szó valamelyik erzä