Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Erdélyi István: cirill 189

190 ISMERTETÉSEK - SZEMLE moksa hatásra utal, nem is fonéma, hanem az E. ir. ny. o-jának a variánsa, s csak újabban kezd elterjedni. Ha az első szótagban a, u található, akkor a következő szótagok eredeti u, i-]e o, e-vé lett. Megvan a nyelvjárásban a magánhangzó-illeszkedés, s BUBRICH csoportosítása szerint (HcTopunecKa« rpaMMaTHKa 3p3HHCKoro H3biKa. MoKH. CapaHCK 1953. 9 1.) az első csoportba (fluajieKTbi pnocTefliiiHe) tartozik. A hangsúlynak nincs fonematikus szerepe. A mássalhangzók közül az V, t, r', r% j% kétségtelenül moksás jellegű. E. ir. ny. c- r<j Dr. s- ; -tst- ~ -tf- ; -It «~ -If- ; -tst <~ -tsf-. Az esetragoknak az ir. ny. esetragjaival való összehasonlítása is erős moksa hatást árul el. A birtokos személyragos esetek használata ritka, inkább birtokos névmással és a határozott névragozás megfelelő eseteivel fejezik ki. Az igei személyragok inkább a moksával, a tárgyas igeragozás személyragjai pedig az erzävel mutatnak hasonlóságot. 4. ff. B. LlbieawcuH: IllyrypoBCKHH AHajieior ap3H-MopÄOBCKoro H3biKa (I 294—395)» A vizsgált nyelvjárás területe a múltban moksa település volt. Az erzäk megjelenésekor a moksák átvették az erzä nyelvet, de megtartották régi nyelvük számos fonetikai, alaktani és szókincsbeli sajátosságát. Ezért ez a nyelvjárás ma jelentős mértékben eltér a többi erzä nyelvjárástól. Megvan a magánhangzó-állományában az ä fonéma, de használata ellentétes a M. ir. ny.-ével, s a fiatalok nyelvében már ä > e fejlődés tapasztalható. A redukált magánhangzót ismeri, s ebben is közel áll a moksához, bizonyára éppen a hangsúlyviszonyok moksás jellege miatt. Az ir. ny. o (< *u) a nem-első szótagban -a- v. -i- (például: E. ir. mastor 'föld', M. mastêr, Sug. mastSr v. mastir). A szóvégi •o, -u > -a ; -i > -e v. -ä. A névragozás esetragjai moksás jellegű erzä ragok (például: az ablativus ragja E. -do, M. -da, Sug. -dv). A Px. Sg. 1. -m, a 2. -t (ir. ny. -t, -í). A jelen idő többes 1. személyének ragja -tana, -tana, -dana. Sajnos, ebből az erősen keverék nyelvjárásból kevés szöveget közöl a tanulmány. 5. B. ff. OöhedKun: ToBop cejia MopAOBCKoe JlaBbiAoro KonnypoBCKoro pafioHa MopßOBCKOÍÍ ACCP. (II 37—98). E nyelvjárás beszélői erzäknek nevezik magukat, de nyelvük fonetikai és morfológiai felépítése a moksáéhoz hasonló. Az ä fonéma használatát nehéz megállapítani, mert az E. ir. ny. (melyben nincs ä fonéma) igen erős hatással van e nyelvjárásra. Mindenesetre joggal feltételezhető, hogy még nem is olyan régen megvolt az ö~e fonémapár. A hangsúly szabad, de — mint az erzä ir. ny.-ben is — lehetőleg az első szótagra esik. Az V, l', r', r' mássalhangzók idegenek az erzä fonémaállománytól, s moksás jellegűek. Morfológiai szempontból moksa alapon erzäs vonások figyelhetők meg a határozatlan és a birtokos személyragos névragozásban, de vannak olyan sajátosságai isv amelyek mindkét irodalmi nyelvtől idegenek. A határozott névragozásban három eset van, mint a M.-ban (az E. tíz esetével szemben). Az igeragozásban még szembetűnőbb az erzä befolyás, mint a névragozásban. Ez a nyelvjárás tehát erősen kevert jellegű. 6. M. M. ffaeudoe: Eojibiue—HrHaTOBCKHH AHajieKT 3p3H-MopAOBCKOro H3biKa (II 118—233). Fonéma-állományában nem tér el az erzä ir. ny.-től. A nem-első szótagbeli vokalizmus alapján az ún. regresszív-asszimilációs típusba tartozik. E. ir. ny. tá- > í ; sí- > ëS-. A határozatlan névragozásban tizenegy eset van, mint az E. ir. ny.-ben, s a ragok is megegyeznek az ir. ny. ragjaival. Érdekességként megemlíthető, hogy az inessivus -so, -se ragja mellett használatos a kétségtelenül eredetibb -sne (-ne) rag is. HyKaJibi falu nyelvjárásában a határozatlan névragozás birtokos esetének ragja -n (az összes többi nyelvjárás ós az irodalmi nyelv -?í-jóvel szemben). A határozott nóvragozásban az egész paradigmasoron át megmarad a mutatónévmási eredetű és az alanyesetben a többi nyelvjárásban is meglevő -é (< áe), úgy mint az alatíri nyelvjárásban. Például az E. ir. ny. dativusának ragja: -nten, itt: -été. A birtokos személyragozás egysz. 1. és 2. sz. alakjaiban a genitivus (s így az accusativus is) azonos a nominativusszal. Ez a helyzet az egysz. 3. sz. sorban is, ha a tárgy élettelen. Ha azonban élő tárgy fordul elő a mondatban, akkor — mint az irodalmi nyelvben rí a tárgy ragja, s ezt nem genitivusi, hanem a többes szám -rí-jének tartják, úgyhogy az ilyen tárgyat tartalmazó mondatokban a tárgy számát vagy az állítmány fejezi ki (a tárgyas igeragozás paradigmája éppen az egysz. 3. sz. sorban teljes) vagy pedig a határozott névragozás többes birtokos esetét használják a többes szám érzékeltetésére. — Az infinitivus végződése -ms, de o és e után kevés kivétellel -mohs, -meks. A jelen idő többes szám első személyének ragja -tanok, -tank (E. ir. ny.-ben -tano). 7. C. 3.ffeeaee: CpeAHe-BaACKuft AHajieKT MOKiua-MopAOBCKoro «3biKa (II 261—432). DEVAJEV tanulmánya az egyetlen moksa-nyelvjárási tanulmány a két kötetben. A M. ir. nyelvben meglevő ä ~ e fonémapár ebben a moksa nyelvjárásban nincs meg (például: M. ir. ny. prä 'fej', Vádi pre, de a többes alanyeset a határozatlan névragozásban mindkettőben: prat). Az ősmd. *ä > e, az ősmd. *e > i. A redukált 9 fonéma PAASONEN (Mordwinische Lautlehre 96) és BUBRICH (HcTOpiinecKaíi rpaMMaTHKa 3p3HHCKoro #3biKa 166) szerint u, i-ből keletkezett hangsúlytalan helyzetben. DEVAJEV szerint fordítva