Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - K. Sal Éva: Virittäjä - 186

186 ISMERTETÉSEK - SZEMLE járulnak még a már említett antológiák, amelyek közül a legújabb s egyben a legtekintélyesebb, KÉPES GÉZA gyűjteménye, a ,,Finn versek és dalok" 1959-ben jelent meg. Valójában persze sokkal nagyobb a magyarra lefordított finn versek száma, mint amenynyit e könyvek felölelnek. A múlt század óta ugyanis sok finn versfordítás jelent meg s jelenik meg mindmáig a különféle sajtótermékekben. NÉMETHNÉ SEBESTYÉN IRÉN — akinek nevéhez fűződik a katalógusban összegyűjtött magyar nyelvű fordítások jelentős része — említi a Magyarországon megjelent finn irodalomról írt érdekes cikkében (Suomalaista kirjallisuutta Unkarissa. Virittäjä 1960), hogy Aleksis Kivi nevezetes „Lea" c. művének a foroítása is csak a Kisfaludy- Társaság évkönyvében látott napvilágot. Ebből a cikkből kiderül az is, hogy LINNANKOSKI népszerű „Dal a tűzpiros virágról" c. regé-nyének első kiadása már 1914-ben jelent meg. HALTSONEN csak a könyvmá sodik, 1957-ben megjelent kiadását említi. Bármekkora körültekintéssel készülnek is az effajta bibliográfiák, elkerülhetetlen sorsuk, hogy megjelenésük pillanatában máris idejétmúltak. A magyar nyelvű fordításokhoz hozzátehetnénk például ELVI SINERVO „AZ elcserélt gyermek" című könyvét és MARTTI LARNI „A negyedik csigolya" című művét, melyek azóta jelentek meg. ULLA HATJHIA Virittäjä Kotikielen Seuran Aikakauslehti [Az Anyanyelvi Társaság folyóirata]. Helsinki, 1963/1—2.1 PAAVO RAVILA: Transformaatioteoria [Transzformációélmélet] (1—16). Az Egyesült Államokban hosszabb időt töltött finn akadémikus a transzformációs elméletet ismerteti Bloomfield, Harris és Chomsky munkássága alapján. Németül a Journal de la Société Finno-Ougrienne-ben fog megjelenni. FELIX J. OINAS: Vesitiellä viipyneen neidon runo itämerensuomalaisilla ja slaaveilla [A vízi úton időzött hajadon verse a keleti tengeri finneknél és a szlávoknál] (17—30). Az énekek elterjedése mutatja, hogy a finn—észt változat orosz hatás alatt keletkezett. Az orosz ének szolgáltatta ugyan a mintát az ismertetett verzió alkotására, de direkt kölcsönzésről nem beszélhetünk. Antti Aarne ragaszkodása ahhoz a véleményéhez, hogy az észt énekek nyugati finn eredetűek, alaptalan. A részletek elemzése alapján kiderül, hogy az ének Észtországba Inkeriből került. GYULA WEÖRES: Suomalais-ugrilaisten kielten tutkimus Unkarissa 1800-luvun alussa [A finnugor nyelvek kutatása Magyarországon az 1800-as évek elején] (32—39). A szerző főként Sándor István és Révai Miklós finnugor vonatkozású munkáival foglalkozik. A tárgyalt korszakban szembetűnő a kutatók közti együttműködés hiánya. GÖRAN KARLSSON: Suomen kielen subjekti- ja predikaattikysymyksiä. [Az alany és az állítmány kérdéseiről a finnben.] (40—55). A partitivus alanyként való alkalmazhatóságának hagyományos szabályát támadja. Szerinte ahhoz azt az óvatos pótlást kellene tenni, hogy a partitivus mint alany, egy bizonyos mértékben tárgyas igék mellett is előfordul, ha nincs mellettük tárgy és jelentésük létezést fejez ki. A nominativus alkalmazásában — az eddigi hagyományos megfogalmazástól eltérően — nem az ige tárgyassága, hanem ennek tárggyal való összefüggése a legfontosabb tényező. A szerző azokat az eseteket is tárgyalja, amikor az alany nem áll sem nominativusban, sem partitivusban (legalábbis nem történeti szempontból nézve). V. I. LYTKIN: Syrjäänin Äe&eg'-sanan alkuperästä [A zűrjén úebeg szó eredetéről] (58—60). Eredeti alakja *nebag lehetett, valószínű ugyanígy hangzott abban az iráni nyelvben is, amelyikből az átvétel történt. Lehetséges, hogy a protopermiek még az alánoktól kölcsönözték, vagy még inkább azok közvetítésével. A szó eredeti jelentése: 'könyv, írott papiros', IGOR VAHROS: Kaksi mytologian piiriin kuuluvaa sanaa [Két, a mitológia körébe tartozó szó] (62—68). 1 A

nyelvművelő cikkeket általában nem annotálom.