Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Hauhia, Ulla: Sulo Haltsonen, Suomalaista kaunokirjallisuutta vierailla kielillä 184

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 185 Nemzeti Színházban 1940-ben játszott finn darabot: Järviluoma ,,Pohjalaisia" c. művét) szintén hiányoznak. A szerző azonban említ jónéhány olyan idegen nyelvű antológiát,, amelyekben finn írók alkotásai szerepélnek. Ezek között kilenc magyar nyelvűt is találunk. A könyv névmutatója csaknem 300 finn írót tüntet fel, műveiket pedig 33 idegen nyelvre fordították le. A fordítókról is külön jegyzéket kapunk. A.francia nyelvű alcímek bizonyára megkönnyítik a katalógus használatát a külföldiek számára. Érdemes lett volna a könyv bevezetőjét is lefordítani franciára vagy valamelyik más nagy kultúrnyelvre. Annál is inkább fontos lett volna ez, mivel a Kalevala fordításairól, melyek szintén érdekelnék a külföldieket, csak itt ejt szót a szerző. A Kalevala-fordítások hiányát meg is említették néhányan mindjárt a könyv megjelenése után. Ezt írja a szerző a Kalevaláról: ,,A Kalevala először hazánkban keltett érdeklődést, így láttak munkához a Kalevala-fordítás előharcosai. 1841-ben fejezte be M. A. Castrén svéd nyelvű Kalevala fordítását, és négy év múlva Léouzon le Duc franciául mutatta be a Kalevalát Nyugat-Európának. Az Új Kalevala megjelenése után ez kezdte meg hódító útját külföldön. Száz év alatt a Kalevala-fordítások és kiadások száma szépen meggyarapodott. Az érdeklődés a Kalevala iránt máig sem lanyhult. Ezt jelzi a Kalevala megjelenése izlandi nyelven és több éppen most készülő fordítás." A legrégibb fordítási kísérletek mutatványok voltak a finn népköltészetből. Széles körben ismertté vált például az ének „Medzän dyris woiteltu", amelyet a viipuri püspök, Petrus Báng 1675-ben adott ki. Ez a vers 1682-ben német nyelven tűnik fel D. G. MORHOF tanulmányában: „Unterricht von der Teutschen Sprache und Poesie". Körülbelül száz év múlva JOH. GOTT. GEORGI „Russland. Beschreibung aller Nationen des Russischen Reiches" c. művében, amely francia és orosz nyelven is megjelent, a finn verselő-készség példájaként idézi ugyanezt az éneket. Majd később két külön ango nyelvű fordítást is adtak ki a versből. Az első műköltészeti fordítások — akárcsak a prózai fordítások — svéd nyelvűek voltak. Közöttük az elsőkhöz tartozik JAAKKO JTJTEINI két verse, amelyet Runeberg nyomtatott ki a Helsingfors Morgonbladet c. újságban lSSö'-ben. Más nyelveken csak a XIX. század vége óta indult el nagyobb mértékben a finn szépirodalom fordítása. PIETARI PÄIVÄRINTA volt az első, akinek a műveit jellegzetesen finnek és fordításra méltónak találta a külföld. Päivärinta néhány elbeszélését magyar nyelven is kiadták az 1892-ben megjelent ,,Finn elbeszélések" c. gyűjteményben; ezenkívül a XIX. században még három finn műfordítás jelent meg Magyarországon: két kötet JTTHANI AHO novelláiból és STJONIO egyik műve, ,,A hold regéi". Ez utóbbit Vikár Béla fordította'le. Päivärintaval ellentétben Aleksis Kivi sohasem volt olyan felkapott író, akinek a munkáit azonnal megjelenésük után lefordították volna idegen nyelvekre. Fő műve, a „Seitsemän veljestä" (A hét testvér), már 1870-ben napvilágot látott Finnországban, de az első svéd fordítása csak 1919-ben jelent meg. Ma már a „Seitsemän veljestä" több mint húsz nyelven olvasható. A katalógusból az derül ki, hogy a negyvenes és ötvenes években készült a fordítások túlnyomó része. Ez a föltámadt érdeklődés összefüggésben lehet azzal is, hogy a háború folyamán Finnországra irányult a világ figyelme. Magyar nyelvre kétszer is lefordították a „Seitsemän veljestä"-t: először Kodolányi János 1949-ben, majd pedig Rácz István 1956-ban. A történeti áttekintést a jelenre is kiterjesztve HALTSONEN így nyilatkozik: „Irodalmunk fordításában döntő fontosságú és új távlatokat nyitó időszaknak kell tartanunk függetlenségünk első éveit. Ezt megelőzően a fordítások elsősorban a finnek kulturális törekvését meg a külföldiek hazánk iránt megnyilvánult rokonszenvét tükrözték. Később azután megváltozott a helyzet: a fordítási munkálatok egyre inkább szervezetten, kultúrpolitikai meggondolások alapján folytak. A döntő változást az hozta, hogy a Finn Irodalmi Társaság elnökhelyettese, Juhani Aho kezdeményezésére 1907 tavaszán létrehozták a Finn Irodalomssgítő Alapítványt (Suomalaisen kirjallisuuden edistämisrahasto), és hogy ez az alapítvány feladatául tűzte ki, hogy támogatja a finn irodalom idegen nyelvre fordítását." Az utóbbi időkben —• folytatja a szerző — a finn irodalom fordítása túlnyomórészt kereskedelmi célzatokhoz igazodik. Az irodalmi különlegességekre vadászó kiadók gyakran figyelembe veszik a kisebb nemzetek íróit is, ha műveik portékának bizonyulnak saját hazájukban. Tehát- a könyv világirodalmi hódítása valójában piaci értékétől függ. Ez természetesen azt jelenti, hogy nem mindig azt a művet fordítják le több nyelvre, amely erre igazán érdemes lenne. Sajnálatos az is, hogy a finn műveket nemegyszer csak közvetítő nyelven keresztül s nem az eredeti nyelvből fordítják le. A közvetítő nyelv régebben a svéd vagy a német volt, az utóbbi években inkább az angol és az orosz. A magyar nyelvű fordítások között csak egy verskötetet találunk, EJNO LEINO „Helkavirsia"-jét („Tavaszünnepi dalok", ford. Somkuti [Zolnai Gyula], 1914). Ehhez w