Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Kiss Jenő: Béla Szent-Iványi, Finnisch-ugrische Sprachwissenschaft und Ungarnkunde an der Berliner Universität 181

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 181' nak, amely a kérdések megoldása felé vezet, akár abban az irányban, amelyet felvázoltam, akár más irányban. E két nagy értékű hozzászólás máris jobban hozzáillesztette az. őstörténet kutatandó valóságához a kérdéseket. Lassú és türelmes munka vár még reánk és utódainkra. A hozzászólások egyúttal arra is figyelmeztetnek, hogy a komplex feldolgozási mód túllépi egy ember erejét. Nem elegendő más tudományterületeket csak könyveken keresztül megismerni, hanem — ebben is igaza van ZÓLYOMI BÁLiNTnak —a terület szakembereivel való állandó és szívós megbeszélések szükségesek, hogy feltevéseinket hibátlanabbul formálhassuk meg. Végezetül itt szeretnék választ adni arra a többfelől — itthonról s külföldről — nekem szegezett kérdésre, hogy mikorra várható a II. kötet. Ez a kötet a bronzkortól a honfoglalásig tárgyalná már nem az egész finnugorságnak, hanem a magyarságnak néppé válását. Ezekben a korokban már kevés segítséget várhatunk a növényföldrajztól,. hiszen ettől kezdve a növénytakaró valóban csak kisebb mértékben változik. Kevés segítséget kaphatunk a nyelvészettől is (iráni és bolgár—török szóréteg), az alapot a régészet s részben az embertan biztosítja a kutatásnak. A Volga jobb partjának ásatásai jórészt még kiadatlanul rejteznek a múzeumok raktáraiban. A II. kötet megírását tehát meg kell, hogy előzze a múzeumi leletek tüzetes tanulmányozása.1 LÁSZLÓ GYULA Béla Szent-Iványi : Finnisch-ugrische Sprachwissenschaft und Ungarnkunde an der Berliner Universität Wissenschaftliche Zeitschrift der Humboldt-Universität zu Berlin. Beiheft zum Jubiläums Jahrgang (IX) 1959/60. SZENT-IVÁNYI BÉLA, a Humboldt egyetem professzora a finnugrisztika és a hungarológia németországi múltjáról és jelenéről számolt be az egyetem tudományos folyóiratában. Folyóiratunk olvasó közül bizonyára többeket érdekel, hogy milyen mértékben foglalkoznak külföldön a finnugor nyelvekkel, köztük épp a mi anyanyelvünkkel is. Ezért látjuk hasznosnak a Berlinben végzett, illetve folyamatban levő munka ismertetését. A külföldi finnugrisztika mai állapotának tükrében e tudomány hazaihelyzetét is némileg más megvilágításban láthatjuk, mint egyébként. Bevezetőben a németség érdeklődésének a magyarság felé fordulásáról szól a szerző. Majd a finnugor nyelvtudomány német úttörőit mutatja be, kiemelve Wilhelm Humboldt szerepét, aki előmozdítója volt a német és a magyar tudósok kapcsolatfelvételének. A berlini egyetem megalapítása újabb lépés volt a finnugrisztika németországi meghonosítása terén. Magyar diákok németországi egyetemi tanulmányai nagyban hozzájárultak a finnugor nyelvek iránti érdeklődés fennmaradásához. A Berlinben tanult későbbi neves tudósok közül Toldi Ferencről, Kriza Jánosról, Székács Józsefről, Gáspár Jánosról és Erdélyi Jánosról szól a szerző, ismertetve röviden munkásságukat. A jövő szempontjából nagyon jelentős Ungarische Bibliothek megalapítása is jelentőségéhez mért helyet kap az ismertetésben. Ezt a könyvtárat 1842-ben alapította 25, Berlinben tanuló magyar diák azon céllal, hogy az ott tanulók figyelemmel kísérhessék a magyarság kulturális fejlődését. Mindeme tények előmozdították a termékeny német—magyar tudományos együttműködést a múlt században. Az 1840-es években azon volt a hangsúly, hogy a magyar kultúrát és tudományt német nyelven ismertté tegyék Németországban. Ez a, törekvés folytatódott 1867 után is, de akkor már a magyar kulturális élet rendszeres, bemutatása volt a cél. A magyar—német tudományos kapcsolatok történetében újabb fejlődést az 1916. év nyitott meg, amikor a hungarológia a berlini egyetem kezébe került. Az egyetem Magyar Intézete (Ungarisches Institut) nemcsak a könyvtár bővítésén és folyóiratok kiadásán fáradozott, hanem magáévá tett minden olyan törekvést, mely a magyar művészet és tudomány eredményeit kívánta ismertté tenni Németországban. Meleghangú sorokat olvashatunk Gragger Róbertról, a magyar filológiai tanszék első vezetőjéről. Szól a szerző a magyar lektorátus létrehozásáról (1918), a hallei egyetem magyar könyvtárrészlegének Berlinbe történt áthelyezéséről (1921), a Magyar Intézet kiadvá-1 Minthogy az uráli őshaza kérdéséhez az Acta Linguistica lapjain tudomásom szerint további hozzászólás várható, nem tartom időszerűnek, hogy László Gyula fenti válaszára észrevételeimet megtegyem. — LAKÓ GYÖRGY szerk.