Nyelvtudományi Közlemények 66. kötet (1964)

Tanulmányok - Szabó László: Az Észt SzSzK TA Nyelv- és Irodalomtudományi Intézetének munkájáról 175

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 177 1959: 32 — 39), a keleti-tengeri finn nyelvek partitivusszal kifejezett főnévi jelzős szerkezeteiről (ESA. 4, 1959: 214—232), a belső helyhatározói esetraggal ellátott főnevek jelzői szerepéről a keleti-tengeri finn nyelvekben (KKIU. 5, 1960: 69 — 87). Megjelent több publikációja az izsór nyelvről. Az orodezi izsór nyelvjárásról írt cikkében (ESA. 6, 1960: 179 —195) e nyelvjárás néhány jellemző fonetikai és szókészleti sajátosságával foglalkozik, és szövegmutatványokat is közöl. Érdekes megállapítása, hogy e nyelvjárás szókészletében (ellentétben a többi izsór nyelvjárással) nem figyelhető meg az ingermanlandi finn nyelvjárások szókészletének hatása. LAANEST az utóbbi években sokszor járt az izsór falvakban; már majdnem minden faluban megfordult. Sok tanulmány útjának tapasztalatát gyűjtötte össze és térképet is közölt az izsór nyelvjárások csoportosításáról írt cikkében (KKIU. 6, 1961). Cikket írt arról a 286 izsór szóról, melyek Pallas soknyelvű szótárában maradtak fenn, mint az izsór nyelv XVIII. századi emlékei (ESA. 8, 1962: 163—170). Oroszul írt egy nagyobb összefoglaló munkát az izsór nyelvjárások hangtanáról és alaktanáról. Ebben megtalálhatók az izsór nyelvjárásokat beszélő falvak részletes földrajzi adatai is. Ez a munka legkésőbb 1964-ben jelenik meg. Az Intézet lapp szakértője KARL KONT. Disszertációját ő is a finnségi nyelvekről írta: a tárgy kifejezésének nyelvi eszközeiről a keleti-tengeri finn nyelvekben. A szerzői referátum Tallinnban jelent meg 1959-ben. A szerző véleménye sok részletkérdésben eltér a félig-meddig általánosan elfogadott nézetektől, különösen az egyes esetek részleges, illetőleg teljes tárgyi funkciójának kialakulása tekintetében. A disszertációnak sok részlete megjelent nyomtatásban: folyóiratcikket publikált a szerző a tagadómondat tárgyáról (ESA. 4, 1958: 233 — 248); a teljes és részleges tárgy fejlődésének különböző útjairól (ESA. 5, 1959: 132 — 150); a mozgást jelentő igék tárgyáról (KK. 1959, 283 — 294); a szenvedő szerkezetek tárgyáról (KK. 1959, 609 — 616); a keletitengeri finn partitivusról, a mordvin ablativusról és a baltiszláv genitivusról (KKIU. 6, 1961: 190—199). KONT disszertációja még ebben az évben teljes egészében meg fog jelenni észtül, monográfia formájában. Már a disszertáció megírása közben végzett a szerző mordvin és lapp nyelvtanulmányokat, majd a lapp nyelvet újabb fő kutatási területéül választotta. Kétszer volt a Kola félszigeten anyaggyűjtés céljából, és terve szerint e sorok feljegyzésének évében újra elmegy a lappokhoz. Kola félszigeti tanulmányútjáról egy képekkel illusztrált cikkben számolt be (KK. 1960: 683 — 689). Az a terve, hogy megírja a jokangai lapp nyelvjárás nyelvtanát. A finnugor nyelvek közül a lappon kívül igen sokszor a mordvin szolgál értékes felvilágosítással a finnségi nyelvek egyes történeti kérdéseinek megoldásához. Ezért fordul a lappon kívül éppen a mordvin felé a tallinni Nyelv-és Irodalomtudományi Intézet finnugor nyelvészeinek érdeklődése. Az Intézet mordvin specialistája: VALMBN HALLAP. A mordvin igeképzőkről írt kandidátusi disszertációjának szerzői referátuma 1955-ben jelent meg Tallinnban. A disszertációnak több része megjelent folyóiratokban (pl. a KKIU-ban, vö. SZABÓ LÁSZLÓ: NyK. LXIII, 418). Hatszor-hétszer járt a mordvinoknál. Disszertációján kívül több folyóiratcikket írt. Ezeknek témája részben a mordvin nyelvvel (a szerző szerint: a mordvin nyelvekkel) kapcsolatos. Érdekes pl. a mordvin—orosz keveréknyelvről írt cikke (KK. 1960: 220—3). Sok mordvin — elsősorban a férfiak, közülük nagy számban az értelmiségi foglalkozásúak — keveri az orosz nyelvet és a mordvint. Egymás között 12 Nyelvtudományi Közlemények LXVI/1