Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Fábián Pál: A magyar nyelv értelmező szótára 483

484 ISMERTETÉSEK — SZEMLE De túlbecsülnénk a statisztika jelentőségét, ha a számszerű összevetés elmaradását túlságosan sajnálnánk. Úgy véljük, új szótárunk értékét a számoknál jobban mutatják azok a párhuzamok, amelyeket az ÉrtSz. és elődei között egyéb szempontok (a szóanyag összeválogatása, rótegeződése stb.) szerint vontunk az I—II., ill. a III—IV. kötetet ismertetve (vö. NyK. LXII, 375—8; ill. LXIV, 419—23). Tömérdek szempontból lehetne még foglalkozni az ÉrtSz.-ral, ám az utolsó kötet megjelenése alkalmából megjelenő záró beszámolóban csak néhány, szerintünk lényeges dologról emlékezhetünk meg. Ilyen mindenekelőtt az, hogy szótárunk értelmezései — két évi használat után leszűrődött általános tapasztalat ez — kitűnőek. Megpróbálnánk azonban objektív okát is adni eme benyomásunknak. Az egyik dolog, ami az ÉrtSz. értelmezéseinek az előző szótárakkal szembeni fölényét mutatja az, hogy az ÉrtSz. minden eddigi szótárunknál differenciáltabban, finomabban határozza meg szavainkat. Ezen azt értjük, hogy az ÉrtSz. több jelentésre és jelentésárnyalatra bontja szócikkeit, mint a megelőző művek, még akkor is, ha valamely szónak -— az irodalmi példák tanúsága szerint — már 100—150 évvel ezelőtt is ugyanazok voltak a jelentései, mint ma. Jó példa szerintünk az ÉrtSz. nagyobb gondosságára a muzsika szó, amely korábban gyakoribb volt a zené-né\, mégis az ÉrtSz.-ban találjuk meg először kielégítő értelmezését: CzF. MUZSIKA ... a nép nyelvben ugyan még általánosan divatozik, de a műveltebb eléadásban zene és zenészét használtatik helyette . . . Értelmezését 1. ZENE ZENTÉSZÉT szók alatt ÉrtSz. muzsika ... 1. (rég v. kissé biz) Zene. a. (nép, biz) Vmely hangszeren előadott főleg népi v. szórakoztató zene, zeneszó — 2. (ritk) Nem zenei hangoknak a fülre kellemes hatást tevő csengése, hangzása 3. (nép) Hangszer, zeneszerszám Ballagi Muzsika 1/ a. m. /rme . hangszer Balassa 2/ muzsika A bemutatott muzsiki-hoz hasonló eseteket nagy számban idézhetnónk. Például a szól igének a CzF. csík 4 jelentését ismeri: 1. Hangzik, hangot ad; 2. Beszél, mond valamit; 3. Gyaláz, rágalmaz; 4. Sajátságosan használtatik . . . szól valakiért, ... a levél neked szól . . . stb. Az ÉrtSz. ezzel szemben 3 jelentóscsoporton belül 17 jelentést és 21 jelentésárnyalatot különít el. A szócikk felépítése a következő: I. Szót v. szavakat hallat; ez tovább tagolódik: 1. a, b, c, d; 2. a, b, c; 3. a, b; 4. a, b, c; 5.; 6; — II. Hangokat hallat, hangzik; ez tovább tagolódik: 1. a; 2. a, b; 3. a, b; 4. a, b — III. Tartalmával, jelentésével közöl vmit, v. vonatkozik vmire, vkire; ez tovább tagolódik: 1. a; 2.; 3. a; 4.; 5. a; 6.; 7. A CzF. tehát csak az ÉrtSz. római számos jelentéscsoportjait tartalmazza, holott (az ÉrtSz. XIX. századi példáiból ez nyilvánvaló !) az ÉrtSz.-ban közölt jelentésárnyalatok éltek már a CzF. szerkesztése idején is. Ám felvetődhet a kórdós: Nem túlzott-e a jelentések tagolására, elkülönítésére, árnyalására irányuló törekvése az ÉrtSz.-nak? Mivel egy szótár használója éppen arra kíváncsi, hogy az az értelem, amelyben ő akarja alkalmazni a szót, létezik-e közösségileg, elvileg az a helyes, ha az értelmezések minél részletesebbek. Ha ugyanis a szótár eléggé árnyalt, forgatóját megnyugtatja, ellenkező esetben viszont bizonytalanná teszi. Az ÉrtSz. gyakorlata megfelel a fentebbi elvnek: a szótár részletezésre törekszik, anélkül azonban, hogy túlzásokba esne a mellékjelentéseknek felesleges felvételével; azok a jelentések és jelentósárnyalatok, amelyeket az ÉrtSz. elkülönít, közösségileg léteznek. Van azonban néhány olyan szócsoport, amelyek értelmezésének túlbonyolítottságát helytelenítenünk kell: az ún. formaszókra (névmások, határozószók, kötőszók stb.), az indulatszókra és az egyéb mondatszókra gondolunk. Egy kis összehasonlítás jól fogja szemléltetni, mi ellen van kifogásunk. Ha az áM-nak 11, a moná-nak 4, a ssereí-nek 2%, a mwnM-nak 4, a réginek 2y2

, a rés2-nek 2 hasáb elég volt a megértelmezéséhez, pedig gyakran használt, fontos szavaink, akkor szerintünk aránytalan az, hogy az is kötőszó és indulatszó 24, a csak módosítószó 9, a he indulatszó 2, a vagy kötőszó 7, a most határozószó 2 hasábot foglal el. Az említett kategóriákba tartozó szavakból terjedelmes értelmezésük miatt itt — sajnos -=— egyet sem elemezhetünk részletesen, ezt az ismertetés terjedelme nem bírná el. így csupán elvileg hangoztatjuk azt a meggyőződésünket, hogy a formaszók, az indulatszók és a mondatszók esetében a kevesebb több lett volna; nem éreznénk ezek értelmezésének