Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Szabó László: Paul Ariste, Vadja muinasjutte 481

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 481 Paul Ariste: Vadja muinasjutte Eesti NSV Teaduste Akadeemia. Emakeele Seltsi Toimetised Nr. 4. Talliti, 1962. 120 1. . Egy kihaló nép mesekincsének utolsó morzsáit gyűjtötte össze és tette közzé a szerző — a vót nyelv és népköltészet kitűnő ismerője —, nem sokkal a nyelvészet és a folklór szempontjából egyaránt érdekes „Vadjalaste laule" c. vót népdalgyűjtemény ének megjelenése után. A dalkedvelő vótok népdalaiban a közös keleti-tengeri finn dalkincs sok ősi sajátossága őrződött meg, és bőven maradtak fenn újabb alliterációs és más formájú dalok is. Ezeknek gyűjtését már a XVIII. század végén megkezdték a kutatók. A dal a vót népköltészetnek az a műfaja, melyből aránylag sokat összegyűjtöttek, és mellyel más műfajokhoz mérten sokat foglalkoztak. Sókkal kevesebb figyelmet szenteltek a gyűjtők a vót hiedelmeknek, babonáknak, szokásoknak, közmondásoknak, meséknek, elbeszéléseknek. Ezeknek rendszeres gyűjtése csak akkor kezdődött meg, amikor a vót nyelv már a pusztulás szólén állott. Pedig a vótok nemcsak jó dalosok, hanem jó mesélők is voltak. Meséltek egymásnak esténként együtt üldögélve, de meséltek a csorda után ballagva vagy más munka közben is. A szerző a vót népköltészet egyéb termékei mellett 1932-től kezdve gyűjtötte az akkor már kihalófélben levő vótok meséit, mondáit, legendáit és tréfás elbeszéléseit. Az összegyűjtött epikai anyag egy részét ARISTE már előbbi szöveggyűjteményeiben publikálta: Wotische Sprachproben. Öpetatud Eesti Seltsi Aastaraamat 1933, Tartu, 1935; Vadja keelenäiteid. Acta et Commentationes Universitatis Tartuensis B XLIX. 6, Tartu, 1941; Vadja rahvajutte Mati külast. Keele ja Kirjanduse Instituudi Uurimused II, Tallinn, 1958. Az itt ismertetett kötet előszavából megismerjük a vót mesék gyűjtésének történetét, az ilyen anyagot tartalmazó publikációkat AHLQVIST gyűjtésétől a legújabbakig. A könyv 65 mesét tartalmaz, melyeket 9 közlő ajkáról jegyzett fel a szerző. Az ősi népmesei motívumok nemzetköziek, egyik nép mesekincséből a másikéba vándorolnak, de minden népnél az illető nép költészetének sajátos világával telítődnek. A vót mesék egy részének témája ismert az orosz, az észt, az izsór és a finn mesék tematikájában is. De vannak olyan mesetípusok is, amelyek csak a vót mesékre jellemzők. Az egyik nép meséiből a másikéba vándorló mesemotívumok változnak. Pl. az orosz mesében az ember ós az ördög erőpróbája során az ember a répából csavar vizet, a vót mesében pedig egy marék túrót szorít össze, hogy erőfölényét a kődarabot hiába szorongató ördöggel szemben bebizonyítsa. Ismert mesetéma a gazdag ember és a szegény szomszédja, aki nem adja el pénzért a boldogságát: nem mond le arról, hogy dalolhasson munka közben. A vót mesében a daloló ember: egy szegény cipész, a gazdag ember: a király. A mesék leggyakoribb hőse az ember: legtöbbször a szegény ember', a közönséges ember, béres, földműves vagy családtagja, az öregapó, az öreganyó, a legkisebb fiú vagy leány, a szolga, a katona stb. A király, a királyfi vagy -a királylány jellemét tekintve sokszor olyan, mint az egyszerű ember. Az emberi nyelven beszélő madarak, az állatok: a nyúl, a róka, a farkas, a bóka, a kígyó, a leánnyal szembekötősdit játszó medve, az egér, a kecske, mely nem akarja elismerni, hogy kapott enni és inni, szintén gyakori és szintén emberi tulajdonságokkal rendelkező hősök. Az állatok néha varázserővel is rendelkeznek, pl. a kutya, melynek egy-egy vakkantására megjelenik egy csorda, vagy egy ménes. A jó és a rossz mesealakok harcában érvényesül a mesékre általában jellemző igazságszolgáltatás. Az erős és a gyenge vitájából rendszerint a gyenge kerül ki győztesen. A gonosz mostohának nem sikerül elpusztítani az árva gyermeket, az ember túljár az ördög eszén. A paraszt eléri, hogy az úr egész éjjel ugat, mint a kutya, és reggel kénytelen teljesíteni a paraszt kérését, stb. A három fiú vagy a három leány közül rendszerint a legfiatalabb a rokonszenves hős, vele történik valami csodálatos, rendkívüli, vagy ő éri el a mese végén megérdemelt boldogságát. A csodás elemek legtöbbször az ember és az őt körülvevő világ valóságos alakjainak formájában jelennek meg, de ezek a látszólag valóságos lények valamilyen rendkívüli, a jók vagy a rosszak érdekében alkalmazott csodatevő képesség birtokában vannak. Ilyenek pl a beszélő madarak, a beszélő vagy éneklő halak, az aranyszarvú rénszarvas, a megelevenedő és megszólaló élettelen tárgvak stb. De a csodás tulajdonságokkal felruházott valóságos tárgyak és.lények mellett nem hiányoznak a keresztény vallásból