Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Erdődi József: Három D. V. Bubrihnak szentelt emlékkönyv 478

480 ISMERTETÉSEK — SZEMLE igyekszik teljes gyűjteményt összeállítani, amelyeknek nincs meg minden ragozott alakjuk, pl. (óllá) hengästyksissä 'lélekszakadva', (joutua) pelästyksiin 'megijedni* (38—55). Ezekkel az állapotot jelző, hiányos ragozású szavakkal már mások is bőven foglalkoztak. E. A. JAKÜBINSZKAJA-LEMBERG olyan mordvin eredetű szavakat sorol fel^ amelyeket J. R. ROMANOV jegyzett fel a penzai kormányzóságban ólt kártolók argójában (56—9). Érdekes, hogy az említett szakmai szótár 130 szava közül 41 szó mordvin eredetű. (Érthetetlen, hogy a lista szerkesztője, JAKUBINSZKAJA-LEMBERG miért nem utalt A. J. POPOV idevágó kutatásaira (H3 HCTopmi JICKCHKH H3UK0B BOCTOHHOH Eßponu, JleHHHrpaA 1957), ós miért mellőzi több ízben a moksa alakot). Ugyancsak a nemrég elhunyt E. A. JAKTJBINSZKAJA tollából származik egy másik cikk: ,,A tárgy kifejezése az erzä-mordvin nyelvben" (75—84), amelyben E. Lewy és M. Koljagyenkov idevágó, leíró jellegű kutatásait egészíti ki. A. MOKÁNY (— MOKÁNY SÁNDOR) az ukrán nyelv u-z6 dialektusában levő magyar jövevényszavak hang- és alaktani sajátosságait vizsgálja történeti aspektusban (60—74), java anyagát a tócsői járás területén végzett saját gyűjtéséből vette. — SZABÓ LÁSZLÓ a vót nyelv birtokos szemólyragjainak mai használatát mutatja be példákban (85—100). A harmadik, Bubrih születésének 70. évfordulójára kiadott füzet terjedelmében a legsoványabb, a benne található tanulmányok azonban igen értékesek. Címe: „ÍIpii-6anTHHCK0-(J)HHCK0e H3biK03HaHHe" XXIII. (a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Karjalai Fiókintézetének a kiadása. 1961, 135 lap). A Bubrih arcképével díszített füzetet M. M. HÄMÄLÄINEN megemlékezése nyitja meg, amelyben mindenek előtt Bubrih szervezőkészségét móltatja, és részletesen tárgyalja a szovjet nyelvésznek a karjalai nyelvről, a karjalaiak eredetéről írt munkáit (3—9). Nagy haszonnal forgathatjuk D. V. BTJBRIH munkáinak jegyzékét (10—-15). Értékes anyagközlést tartalmaz NY. A. MESCSERSZKIJ ,,Orosz-karjalai szótári bejegyzések" c. cikke (16—32), amely kiegészíti J. MIKKOLA idevágó közléseit (1. Virittäja 1901: 101—2 és 1932: 101—4). — NY. I. BOGDANOV a keleti vepsze nyelv járásterület nyelvének két helyi változatát mutatja be fonetikai és morfológiai szempontból (33—41). — V. OLLIKAINEN a mai finn irodalmi nyelv t igeképzőjóvel foglalkozik (42—62). — G. NY. MAKAROV a „névszó -f- ragozott névszó" szintagmát vizsgálja finn anyagon (62—77). —• V. J. ZLOBiNAfinn példákkal illusztrálva tárgyalja azt a kérdést, miként lép át egy beszédrész az egyik kategóriából a másikba, és vizsgálja az evvel kapcsolatos alak- és jelentésmegoszlási (,,szóhasadási") problémákat (78—83). — M. M. HÄMÄLÄINEN a balti-finn nyelvek észak—-keleti csoportjának (vepsze, dél-kar jalai) esetrendszeréből kiemeli a ,,belső" lokativuszi ragokat, és fejlődésüket mutatja be (84—109). — G. KERT tanulmányában a kolai lapp nyelvjárásokat jellemzi hang-, alaki és szótani alapon (110—34). * Örülünk ennek a három kötetnek és önkéntelenül felvetődik bennünk a feltevés: talán megvan már a lehetőség arra, hogy a Szovjetunióban dolgozó, finnugor (uráh) nyelvekkel foglalkozó nyelvészek központi folyóiratban publikálják tanulmányaikat. A „vidéken" megjelenő évkönyvek (Tpyflbi, 3annCKH és más című társaik) alig jutnak el a külföldön működő nyelvészekhez, rejtett értékek maradnak. Ennek a finnugrisztika fejlődését gátló káros hatását mindannyian érezzük. Mivel a Szovjetunió finnugor nyelvészeinek van mit megmutatniok külföldi társaiknak, jó lenne, ha anyagukat hozzáférhetőbbé tennék. Jelenleg a nemzetiségi köztársaságokban és területeken megjelenő monográfiák, tan- és évkönyvek, szépirodalmi művek szinte megszerezhet etlenek számunkra. ERDŐDI JÓZSEF