Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Erdődi József: Három D. V. Bubrihnak szentelt emlékkönyv 478

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 479 iratban hátramaradt ,,Az ókori írásbeliség újonnan felfedezett emlékei" c. művét V. I. LITKIN közli (178—-189), s a munkához jegyzeteket és nyelvészeti következtetéseket fűz (189—211). — A. Sz. KRIVOSCSOKOVA-GANTMAN a komi-permják nyelv egyik dialektusában (inyvai) vizsgálja az l > v hangváltozás további fejlődését intervokáhs helyzetben, ui. a v bizonyos esetekben eltűnik (212—222, vö. VÁSZOLYI NyK. LXIV, 353—63). Cikkéhez orosz betűkkel feljegyzett nyelvjárási szöveganyagot is mellékel a szerző (222—28). —J. V. BOTEVA a mai komi-permják nyelv néhány emfatikus értékű képzőjéről ír (229—235). — J. I. ROMBANGYEJEVA a manysi nyelv kauzatív igéiről közöl mondattani tanulmányt (236—56): cselekvő és szenvedő szerkezetekben figyeli meg használatukat. -— J. NY. RTJSSZKAJA a chanti nyelv AO. Alsó-obi (Obdorszki) nyelvjárásának vizsgálja meg az esetrendszerét (257—64). A következő részben három finnugor nyelvészről emlékezik meg a gyűjteményes kötet: K. J. MAJTYINSZKÁJA Beké Ödönt móltatja (265—69), V. I. LITKIN Fokos-Fuchsról ír (270—74) és A. P. FEOKTYISZTOV H. Paasonennak a mordvin nyelvre vonatkozó munkáit mutatja be (275—281). Végül fiatalabb szovjet gyűjtők adnak mutatványokat az általuk feljegyzett nyelvjárási anyagból (latin betűs átírásban): TY. I. TYEPLJASINA az udmurt nyelvből (282—304), A. P. FEOKTYISZTOV moksa-mordvm nyelvből (304—17) és J. I. KOVEGYAJEVA a keleti mari nyelv járásterületről (317—28). A kötet érdeme, hogy számos, eddig csak rövid összefoglalásból ismert uráli nyelvészeti témájú tanulmányt (vö. NyK LXIV, 379—83) teljes egészében mutat be nekünk. A szerzők sorában ott látjuk a Szovjetunió Tudományos Akadémiája Nyelvtudományi Intézetének idősebb és fiatalabb moszkvai munkatársait (Litkin, Szerbrennyikov, Majtyinszkája, ill. Feoktyisztov, Kovegyajeva), ugyanezen intézet Leningrádban tevékenykedő obi-ugor és szamojéd szekciójának tagjait (Rombangyejeva, Russzkaja, Tyerescsenko), az észtországi finnugor nyelvészeket (Hämäläinen, Pali, Peegel), a Mari Köztársaságban működők közül Galkint, a petroskoi akadémiai fiókintézetben dolgozó Kertet stb. Ez a kötet tehát számos, eddig csak hírből ismert nyelvész tevékenységéből ad ízelítőt, bizonyságul, hogy a nemzedékek lánca immár folyamatossá válik a szovjet uralisztikában. Igen jelentősnek véljük, hogy ebben a kötetben az uráli nyelvi anyag javarészt latin betűs átírásban jelent meg, ezzel számunkra használhatóbbá válnak a közlések. Ez az átírás nem egyezik az általánosan elfogadott finnugor fonetikai átírással, ezért feltétlenül bővebben ismertetendő. Ez e folyóirat hasábjain rövidesen meg is történik. Nagyon örülünk annak, hogy majd félszáz oldalon kapunk nyelvjárási szövegeket. Itt volna az ideje, hogy ez még nagyobb mértékben megtörténjék, hiszen az összehasonlító stúdiumok egyik forrását mindenkor a nyelvjárási feljegyzések képezték, és felhasználásukra éppen ebben a kötetben találunk helyes példát (Litkinnek a finnugor vokalizmusról szóló tanulmányára gondolunk). * A „Bonpocbi (j)HHHO-yropcKoro íi3biK03HaHHfl" egy nagyobb közösség, az SzU. Tudományos Akadémiája Nyelvtudományi Intézetének moszkvai és leningrádi szekcióiban, meg a sziktivkári, petroskoi, szaranszki fiókintézeteiben működő munkatársainak tanulmányait ós nyelvjárásgyűjtési anyagát tartalmazza. A másik, most bemutatandó gyűjtemény, amely a „OiiHHO-yropCKan (Jm.noJiorníi" címet viseli (y^eHbie 3anHCKH JleHHHrpaACKOro YHHBepCHTeTa JNe 314, 1962, 135 lap) a leningrádi egyetem finnugor tanszéke állandó és ,,vendég"-előadómak cikkeiből tevődik össze. Tehát egy kisebb közösség méretben indokoltan szerényebb jelentkezése: mindössze 9 cikket tartalmaz. A kötet más szempontból is elüt ,,A finnugor nyelvtudomány kérdései" c. gyűjteménytől, ugyanis két, a finn irodalommal foglalkozó tanulmány is található benne: • 1. VÄINÖ KATTKONEN helsinki professzor népszerű előadása a ,,Kalevala" keletkezéséről (101—114); 2. A. MANTERE értékes tanulmánya Pentti Haanpää baloldali demokrata finn író „Gazdák és árnyékuk" című regényéről (115—135). A kötet bevezetője: Z. M. DTTBROVINA D. V. Bubrih életművét méltatja; Bubrihnak a finnugor nyelvek kutatásában végzett munkásságáról ír (5—18). Ezzel emlékezik meg a Leningrádi Egyetem Finnugor Tanszéke a szovjet finnugrisztikai legszorgosabb kutatója, legelmélyültebb tudósa születésének 70. évfordulójáról. Felsorolja munkáit és megemlíti, hogvan méltatták Bubrih munkásságát főleg külföldi nyelvészek. G. KERT és M. MATUSZEVICS (egyikük sem a Leningrádi Egyetem munkatársa !) a lapp nyelv kildini nyelvjárása Voronye faluban beszélt változatának mássalhangzó fonéma-rendszerét írja le (19—37). — Z. M. DTTBROVINA a finn nyelv olyan névszóiból 15*