Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)
Tanulmányok - Lakó György–Zólyomi Bálint: László Gyula, Őstörténetünk legkorábbi szakaszai 473
ISMERTETÉSEK — SZEMLE 477 Délnyugat-Szibériáig hatol el, ahol még ma is megvan (a Volgától keletre a Dél-Uráhg húzódó, közbeeső területről egyelőre még hiányoznak a részletesebb pollen vizsgálatok). Különben a következtetésekhez a kiindulás nem teljesen helyes, mert — mint fentebb láttuk — kimaradt a tajga lucfenyője, amely pedig szintén széles euráziai elterjedésű. Összefoglalva: egyedül a Pinus^Betula—Picea erdők ős-, ill. óholocén elterjedése alapján az uráh-finnugor ősszállásterület a nyelvészektől feltételezett Volga—Káma— Urál és a LÁszLOtól feltételezett Balti-tenger (Riga)—Oka közé eső területen egyformán alátámasztható, illetve szűkebbre nem lokalizálható. A Picea a más fajokból már régebben következtetett tajgakapcsolatra is utal. Úgy vélem azonban, hogy kitűnő LÁSZLÓ GYULÁnak az az eljárása, hogy az erdei fafajokat a földrajzi-történeti elterjedés és a nyelvi elterjedés alapján 3 csoportra osztotta. Bár a 3 csoport elválása a fenti kiegészítések alapján nem annyira éles, mégis következtetésekre —- bár nem olyan messzemenően — jól felhasználható. Az óholocén boreális fázistól kezdve lezajlott további jelentős éghajlat- és erdőtakaró-változásokat tükröző pollenvizsgálati eredményeknek, valamint a nyelvészeti-régészeti eredményeknek az egyeztetéséből levont további következtetések botanikus szemszögéből nézve lényegükben megalapozottak, csupán egyes részletek módosítandók. A még biztosabb és pontosabb természettudományos alátámasztás a pollen-profilokhoz kapcsolt famaradványok és a régészeti faleletek radiocarbon-vizsgálata útján adódó eredményeknek a felhasználásától várható (az első radiocarbon-vizsgálati adatokat NEUSTADT és munkatársai 1962-ben közölték). További megjegyzéseim és kiegészítéseim a következők: 52. 1. Az Acer, a Juglans, a Quercus és a Tilia növénynemzetségek nem boreális elemek. • 52—55. 1. Kelet-Európa vegetációs zónáinak jellemzése során a felsorolt növénynevekben sok az elírás, sajtóhiba. Szükséges lett volna REINIG régi jellemzését az újabb szovjet vegetációfeldolgozás jelentős új eredményeivel kiegészíteni (LAVRENKO—Szo-CSAVA: Descriptio vegetationis URSS I—IL 1956). 57. 1. A pollenvizsgálatok alapján elkülönített 4 vegetációtörténeti szakasz idézésében értelemzavaró elírások: Hl4 -ben ,,Subarktikus" helyesen „Subatlanti", és ez a mai napig tart; Hlx -ben „Balti jegesedés" helyesen „Balti jeges tó". Ui. a lábjegyzetben: NEUSTADT id. munkája nem 1957-ben, hanem 1954-ben jelent meg; az évszám az irodalomjegyzékben is (202.1.) korrigálandó, és pótlólag beiktatandó a tényleg 1957-ben megjelent újabb részletes munka. 61. 1. A tölgyesek keleti határa ma is a Dól-Urálnál — és nem a Volgánál — van. 62. 1. A Neustadt alapján közölt pollenspektrum-térkép (a LÁszLOtól az 57. lapon közölt áttekintés értelmében is) nem „óholocén" (Hl2), hanem helyesen „ősholocén" (Hlj), s ez vonatkozik LÁSZLÓ összes „óholocén" megjelölésére könyvének szövegében. Különben Neustadt ősholocén periódusának a középreurópai értelemben vett későglaciális szakasz (amit még az utolsó jégkorszakhoz vonnak) és a praeboreális fázis (mit már az óholocénhez vonnak) felel meg. 64. 1. A Pinus és a Betula az ős- és az óholocén átmenetében Eurázia középső és északi részén végig megvan. 71. 1. A ZÓLYOMI és Soó idézett történeti növényföldrajzi munkáiból levont következtetések félreértésen alapszanak és túl messze mennek. 123. 1. A közölt 25. ábrában a pollenvizsgálati eredményekből vett fenyő—nyír határ (helyesebb megnevezéssel fenyves—nyíres erdő határ) Neustadtnak a régebbi ősholocén szakaszra vonatkozó térképéből származik, amikor Skandinávia nagy része még el volt jegesed ve, és nem a 25. ábrán feltüntetett Ancylus-tó, hanem a megelőző Yoldiatenger volt kialakulva. Az Ancylus az átmeneti kőkornak, aYoldia a gravetti késő paleolith kultúra végének felel meg általában. 125. 1. A szövegezés félreérthető. Űgy tetszik, mintha az Allerőd oszcilláció egy jégelőnyomulási fázis lenne, holott éppen fordítva van. Ez alkalommal kell végül megemlítenem, hogy a MOÓR ELEMÉR, Die Ausbildung des ungarischen Volkes . . . című, 1956-tól kezdve folytatólagosan közölt tanulmányában (vö. LÁSZLÓ: 46.1.) említett 4000 és 1000 közötti időre tett nagy, száraz éghajlati korszaknak a feltevését az újabb szovjet pollenanalitikai vizsgálatok megdöntötték, illetve egészen más megvilágításba helyezték. A levont következtetetések tehát tárgytalanok. 1963. január 25. ZÓLYOMI BÁLINT A fenti két ismertetés kéziratát megküldöttük László Gyulának. László válaszát folyóiratunk következő számában fogjuk közölni. — A s z e r k. 15 Nyelvtudományi Közlemények LXV. 2.
