Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)
Tanulmányok - Lakó György–Zólyomi Bálint: László Gyula, Őstörténetünk legkorábbi szakaszai 473
474 ISMERTETÉSEK — SZEMLE akkor valamelyest változni fognak a finnugorság kialakulásának helyére vonatkozó eddigi elgondolásaink is. LÁSZLÓ azon a nézeten van, hogy „az uráli nyelv — amelynek meglehetősen nagy ós pontosan jelölő szókészlete van, s nyelvtana is eléggé fejlett — jóval az átmeneti kőkor előtt kellett formálódjék" (7.1.); reméli, hogy művében „talán sikerülni fog a már biztosan finnugornak meghatározott régészeti anyagot az őskőkor utolsó szakaszáig visszafelé követnünk, s ezzel a finnugorok kialakulásának területét is meghatároznunk" (uo.). Az „uráli nyelv" (= uráli alapnyelv) viszonylagos egységének a felbomlása feltevéseink szerint már i.e. 4000 körül megtörtónt (vö. LÁSZLÓ, i. m. 189). Az őskőkor (paleolitikum) tartama kb. i. e. 600 000 ós i. e. 9000 közé esik (vö. Új Magyar Lexikon 4 : 228); az átmeneti kőkor (mezolitikum) pedig i. e. 9000-töl i. e. 5000-ig tartott. Az a kor tehát, amelyre LÁSZLÓ az uráli alapnyelv formálódását teszi, jóval i. e. 9000 előtt volt, s egyben ez az az időpont, ameddig visszamenően a finnugorok kialakulásának a területét meghatározni igyekszik. Ebből nyilvánvaló, hogy könyvében LÁSZLÓ egyebek közt az uráli ós a finnugor nyelvek őstörténetének olyan szakaszaival is foglalkozik, amelyek—-természetszerűleg— általában nem voltak nyelvészeti kutatások tárgyai. Hova helyezték az uráli őshazát azok a kutatók, akik e kérdéssel foglalkoztak? N. SEBESTYÉN IRÉN az uráli őshaza kelet—nyugati irányú kiterjedésének határait keresve két körülményt emelt ki: 1. ,,A vidranyest (Mustela v. Viverra v. Vison lutreola vagy Putorius lutreola) és a nemes lazac (Salmo salar v. nobilis) régi nevei alapján . . . kimondhattuk, hogy az uráli népek régi lakóhelyei, az a terület, amelyen az uráli . . . alapnyelvet beszélő nép lakott, keleten nem terjedhetett tovább az Uralnál" (I. OK. I, 395), 2. ,,. . . az uráli nép lakóhelyének nyugati határa a pichtafenyő nyugati határán belül keresendő" (i. m. 397). Csupán a különféle fák elterjedését tartva szem előtt, ez az állásfoglalás talán így is tolmácsolható: az uráli őshaza nem terjedhetett az Uralnál keletebbre, mert az uráli ősnép (fgr. nyelvekbeli tényekből következtetve) ismerte a jellegzetes európai lombosfákat (szil, éger és tölgy), lakóhelyének nyugati határa pedig a pichtafenyő elterjedésének nyugati határán belül keresendő. Más szóval ez azt jelenti: az uráli őshaza olyan területre terjedt ki, amelyen mind a jellegzetes európai lombosfák, mind pedig a pichtafenyő ismertek voltak, azaz: az uráli őshaza olyan területeket foglalt magában, amelyeken finnugor népek ma is élnek. LÁSZLÓ GYULA látszólag más eredményre jut:',,. . . az uráli nyelv nem alakulhatott ki3 az uráliak mai lakóterületének egyetlen részén sem" (i. m. 90.), mert '„. . . a pollentérképek szerint a feltételezhető uráli nyelvegység korában a két erdőfajta [a jellegzetes európai lombosfák meg a pichtafenyő] sehol sem érintkezett egymással, hanem még ezer kilométerek választották el határaikat. Ezzel azonban lemondottunk arról is, hogy az életföldrajzi módszer régi alkalmazásával keressük az egykori közös szállásterületet. Ez a módszer lehetetlen feltevésre épült, arra ugyanis, hogy két fajta erdőcsoport egy bizonyos területen egymást fedte volna. Ilyen terület azonban a számbajöhető régiségben nem volt" (i. m. 70.). Bevallom: ón LÁSZLÓ GYULA megállapításai után sem értem, mért kell egyfelől N. SEBESTYÉN iRÉNnek (és másoknak) az életföldrajzi módszer alkalmazásával elért eredményei, másfelől LÁSZLÓ GYULA megállapításai között akkora ellentétet látnunk, amekkorát LÁSZLÓ lát. Hiszen N. SEBESTYÉN IRÉN következtetései lényegesen más időszakra vonatkoznak, mint LÁSZLÓ GYULA megállapításai ! N". SEBESTYÉN IRÉN is vallja azt, amit ZSIRAI MIKLÓS fogalmazásában már idéztem: az uráli őshaza az a terület, amelyen „az uráli nép közvetlenül szétválása előtt, tehát az uráli. . . korszak végén" élt (vö. I. OK. I, 353), ő tehát az uráli ősnép azon lakóhelyére nézve von le következtetéseket, amelyet ez a nép i. e. 4000 körül1 foglalt el, LÁSZLÓ GYULA viszont legalábbis az egyik idézett helyen az uráli nyelv kialakulásának a helyéről ír, s ez a kialakulás, pontosabban „az uráli nyelv alakulása legalább 8—10 000 évvel időszámításunk előtt meg kellett kezdődjék (nyilvánvalóan még sokkal előbb)" (189. 1.). Továbbá: LÁSZLÓGYULA nézete szerint „az uráli népesség nem alakulhatott ki a mai finnugorok-szamojédok lakta területen, mert ez a kései-őskőkor folyamán még lakhatatlan volt" (i. h.). Ámde N". SEBESTYÉN IRÉN nem az uráli népesség kialakulásának a helyét teszi ma finnugorok lakta területre, hanem az uráli ősnép azon szállásterületét, amelyen ez a nép közvetlenül az uráli nyelvegység felbomlása előtt, azaz i. e. 4000 táján az újabbkőkorban (neolitikum) lakott, s alig hiszem, hogy az uráli ősnép kialakulásának az idejét ne tartaná ő is több évezred alatt végbement folyamatnak. Ha pedig ez így van, vajon állítja-e N. SEBESTYÉN IRÉN azt, hogy az uráli ősnép nem változtathatott helyet i. e. 8—10 000 tájától i. e. 4000-ig? Hol állítja N". SEBESTYÉN IRÉN vagy más azt, hogy 3 Én rikítottam.
