Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A jelöletlenség mint az urál-altáji nyelvek egyik szintaktikai sajátossága 3

28 FOKOS DÁVID prekeze'jes popis-vev vile pukèedisni 'azt az utast fölültették a pap lovára' (uo. 185); nu svadbais-sod-vile 'vidd a lakodalmas ház lépcsőjére' (uo.); ole vanajas-d'sngan 'er lebt vom Gelde der dummen Hanse' (VdKomi 181 ; 'a Jankók pénzével', tkp. 'Jankók-pénzzel'); vanajas-sik pir 'durch den Wohnort der (dummen) Hanse' (uo. 178, 180); vanajas-siktin 'im Dorfe der dummen Hanse' (uo. 170); muna'sni vorsni tedis baba t'erka boke 'sie gehen neben das Haus der Zauberin, um zu spielen' (uo. 170); t'soze-gue vetli 'im Keller meines Onkels war ich' (uo. 453; 'nagybátyám pincéjében jártam' ZSzöv. 144) (1. NyK. LVIII 86, LXII 107) | v o t j á k : ataj-pi '„atyafi", testvér' (VotjNépk. 306); ta ataj-pijos 'ezek az atyafiak' (uo. 285); jualo njl atailes 'sie fragen den Vater des Mädchens' ( WSpr. II 179); évié níl kivin t'sarka uaú 'in der Hand des weissen Mädchens ist eine Tasse' (uo. I, 96); gurbetsîn babam tîë 'im Keller der Bart des Grossvaters' [= der Ofen wisch] (uo. II 51); Beste uramin 'auf der Strasse in B.' (uo. II 14); peresjos poëken 'a vének közül' (NyK. XXXVI 250); gurt korkaos 'ßOMa ßepeBHn' (rpaMM. coßpeM. y^M. A3. 90) | cseremisz: aßat pomeë ëokserak ? acat pomeë ëokserak ? 'ist der Schoss deiner Mutter oder der Schoss deines Vaters wärmer? (GENBTZ: JSFOU. VIT 27); aßam pomeëëokserak 'der Schoss meiner Mutter ist wärmer' (uo.); Ü'po yo'rnêm ëdm einßze, Mö'sko yo'rndm ëdm einßze 'den Weg nach Ufa kannte ich nicht, den Weg nach Moskau kannte ich nicht' (WICHM.: MSFOu. LIX 452); §ëke' ka'jëëêm Pare'rjGd pazà'rëë 'selbst ging ich auf den Markt des Dorfes Pare'fjGd' (uo. 320); izaëtplak Pikej zßatam Marjalec kuôaë nalet 'die Brüder ziehen Pikej's Kleider der Marja [Marjáról] ab' (uo. 34); ëuzarze muremem koîeëteë '[er] lauscht dem Gesänge [acc] der Schwester' (uo. 5); 1. még BEKE: CserNyt. 184, KSz. XV 23 | mordvin: soldat lovazat 'Beine der Soldaten' (PAAS.: JSFOU. IX 34; de ez összetételnek is vehető; 1. uo. saldatin precèH 'Haare der Soldaten'); vaj stoïpotmo panët 'öffne die Schieblade des Tisches' (uo. 124; ez is összetételnek is vehető); 1. még GYÖRKÉ: Eesti Keel 1932. 180 | finn: (összetételekben:) akkaväki 'asszonynép', hallavuosi 'fagy éve', leipävarras 'Stange zum Aufhängen des Hartbrotes', jalkapää 'Fussende (láb felőli vége vminek)', silmävoide 'szemkenőcs' (RAVILA: FUF. XXVII 91 — 2) | lappS. päive neita 'a nap leánya' (HALÁSZ: UF. 3:9); nubbe sita oive 'a másik falunak feje' (uo.). L. még VÉRTES EDIT: NyK. LIX 104—5, RAVILA, i. h. Nevezetes ós jellemző jelenség, hogy az urál-altaji nyelvek többségében akkor is alkalmazzák — még ma is — a jelöletlen birtokviszonyt, ha a birtokost személyes névmás jelöli meg, vagyis ilyenkor az illető urál-altaji nyelvekben a személyes névmás változatlan alapalakja látja el azt a feladatot, melyet pl. az indoeurópai nyelvekben csak birtokos névmás tud elvégezni: a magyar (az) én házam, (a) te házad az indoeurópai nyelvekben úgy hangzik, hogy mein Haus, dein Haus, domus mea, domus tua, de semmiképpen sem úgy, hogy ich Haus, du Haus, ego domus, tu domusl Az urál-altaji birtokos személyragok éppen a személyes névmásnak appositióul való használatából fejlődtek úgy, hogy a birtokszót megelőző személyes névmást — először talán csak nyomósítás céljából — a birtokszó után megismételték (1. NyK. LVIII 54). A magyar én házam eredetileg így hangzott: ^ én-ház, -én, ahol tehát az én-ház ugyanolyan jelöletlen birtokos szerkezet volt, mint például az atya-fi, ház-al stb. Ez a személyes névmással kapcsolatos birtokos szerkezet (,,én-ház", ,,te-ház") még ma is kimutatható több finnugor nyelvből is, bár ma már többnyire a birtokszón is kiteszik a birtokos személyragot. Nevezetes dolog, hogy az ősi (jelöletlen) használat különösen névutós szerkezetekben maradt