Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A jelöletlenség mint az urál-altáji nyelvek egyik szintaktikai sajátossága 3

26 FOKOS DÁVID Fejtegetéseink igazolhatták, hogy — ámbár egyes urál-altaji nyelvekben a fejlődés folyamán történhettek és történtek is keveredések és átcsapások —, az urál-altaji nyelvekben általában a ragtalan alapalak szolgált a határozatlan tárgy jelölésére, míg a határozott tárgyat ragos accusativusszal jelölték. II. A birtokos jelző jelölése Az urál-altaji nyelvekben a birtokviszony jelölésére nem szolgált külön rag, vagyis a birtokviszony mint általában minden jelzős viszony jelöletlen volt, csupán a szórend (rectum a régens előtt, azaz ebben az esetben a birtokos jelző helye közvetlenül a birtokot jelölő szó előtt) és az egységes szólammá alakult szerkezet jelezte azt, hogy birtokviszonyról van szó. A birtokviszony jelöletlen voltára, mint eredeti állapotra, sokan utaltak már az urál-altaji nyelvekkel kapcsolatban. így például a magyar birtokos jelzőről így nyilatkozik SIMONYI (A jelzők mondattana 137): „Kétségtelen, hogy valaha megvolt nyelvünkben a ragtalan birtokos szerkezet, mely szerint pl. az anya háza egyszerűen anya ház, a halász fia halász fi volt. De mikor idővel elterjedt a határozottabb, raggal való kifejezésmód, a régi szerkezet csak egyes állandó kapcsolatokban maradt fönn, ezek összetételekké váltak és mintái lettek a mai birtokos összetételnek: atya fi (az atyám fia) > atyafi, lúd láb (a lúd lába) > lúdláb stb. stb." Hasonlót állapít meg KLEMM (MTörtMond. 342): ,,A legősibb és legegyszerűbb kifejezésmód az, hogy a birtokos- és a birtokszó viszonyító jel nélkül egy szakaszba kerül, miként ma is gyakran a rokon nyelvekben." N. SEBESTYÉN IRÉN már uráli viszonylatban jut arra az eredményre, hogy ,,az uráli alapnyelv a birtokviszonyt nem jelölte meg formális elemmel sem a birtokos, sem a birtok nevén" (NyK. LVIII 163; 1. még ALH. VII 338). Végül az altáji nyelvekkel kapcsolatban ezt írja RAMSTEDT (1. RAMSTEDT—ÁALTO, Einführung in die altaische Sprachwissenschaft II 27 — 8): ,,Schon seit der ältesten Zeit kann das Genitivverhältnis auch durch syntaktische Mittel ausgedrückt werden. Erstens können die betreffenden Wörter ohne jede Kasusbezeichnung nebeneinander gestellt werden, so dass eigentlich eine Art Komposition entsteht . . . Zweitens und zwar sehr gewöhnlich wird das Genitiv Verhältnis so wiedergegeben, dass dasjenige Wort, das den Besitzer bezeichnet, im Nominativ steht, der Besitz aber mit dem Possessivsuffix der betreffenden Person versehen wird . . .". Ha a birtokos szerkezetben csak azt akarták megjelölni, hogy a birtokos 1., 2. vagy 3. személyű-e és hogy egy birtokosról van-e szó vagy többről, akkor a birtok nevéhez függesztett birtokos személyraggal utaltak a birtokosra. (A birtokos személyragok eredetéről még alább szólunk.) Ezek a szerkezetek azért is fontosak, mert éppen a személyragos házam, házad, háza hatására alakultak az eredeti jelöletlen birtokos szerkezetekből (mint atya-fi, ház-al = 'az atya fia', 'a ház alja) az atyafia, ház alja-íéle szerkezetek, amelyekben már személyrag szerepelt a birtókszó végén. De (idővel) jelölhették a birtokosnak (a kiemelt birtokosnak) a nevét is külön elemmel, nevezetesen genitivusi vagy genitivus-funkciójú végződéssel. (Ezt a folyamatot votják példával megvilágítva: 1. teljesen jelöletlen: ataj-pi 'atyafi'; 2. jelölt birtokszóval: nil peíaz 'a leány fülében'; 3. jelölt birtokossal: níllen