Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Sz. Kispál Magdolna: A vogul m elemű igenévképzők hang- és alaktana 253

264 SZ. KISPÁL MAGDOLNA ill. maga az egysz. 3. sz. alak, mint a JPNSz. idézte miname jui paît 'nocjie ero yxofla' (174). 2. Nem alkalmazható azonban ez a magyarázat a KMRSzl. 54. lapján idézett minamete jui palt 'ua.' stb. példákra, mert ezekben egysz. 3. sz. ragként a magánhangzós szótövekhez járuló t-s ragváltozat jelentkezik. Ismeretes hogy az É.-ban s a T.-ban (mely utóbbira azonban ragos igenévi adatom nincs) a mássalhangzós szótöveken az egysz. 3. sz. ragja puszta vokális. Az w-igenevek túlnyomó többségében ezt is találjuk, de szórványosan a í-elemú személyrag is előfordul. Ezek az esetek különféleképp magyarázhatók. a) Nem kétséges az értelmezés ott, ahol a -mât, -met végű igenév határozói szerepű, pl. É. nän^ kwälmät 'a midőn fölkel' (I, 4), yâtèl va'îlémat 'napszálltakor' (IV, 170) stb., Szo. iuß sáltmsD 'Als er eintritt' (II, 87), kon ärjuoßatamlt 'als er hinausblickt' (III, 35) stb., FL. iomantamlt 'indem sie . . . geht' (I, 85). Ezekben ui. kétségtelenül az egysz. 3. sz. igenévnek t lokativuszragos; alakjával van dolgunk. b) Hasonlóan világosak az ilyen FL. alakok: silmte 'hatte geschnitten', nôlêxalmumtE 'hat gehoben' stb., melyek az igenév tárgyas ragozású egysz. 3. sz. alakjai. Valószínűleg ide tartoznak az É. ponimtamté 'van odaszorítva' (tk. 'odaszorította'), tarémtamté 'szét eresztette'-féle alakok is (ezek tárgyalása a mondattanba tartozik). c) Nehézséget csak annak a néhány, adatnak az értelmezése okoz, melyben a végződés t-je az igenév mondatbeli szerepe miatt nem tekinthető kétségtelenül esetragnak, sem igei személyragnak. Ezeket kissé bővebb szövegkörnyezettel idézem. É. taw an-mönt %atpä tawmät nankés 'Az előbb itten úgy látszott, mintha valaki evezett volna' (II, 89). A mondat átírás REGÜLY KL. eredetijéből: tau kattpä tqumét nängs (II, 88). A tatvmät a fordítás és a vogul mondatszerkezet szerint egyaránt alany, egysz. 3. sz. raggal. Ez az alak azonban MuNKÁcsrnál rendszeresen mä-végződésű. A kérdéses t itt többféleképp is értelmezhető. Föltehető, hogy mégis locativusrag, s akkor így volna fordítandó: 'az előbb valaki evezésében látszott'. Ez a szerkezet azért szokatlan, mert a nomen actionis birtokos személyragos. A vogul mondat azonban ataw 'ő' névmással kezdődik, mely itt nyomosító szerepű (vö. a maga hasonló funkcióját a régiségben), úgyhogy MUNKÁCSI fordítatlanul is hagyta. Lehet hogy a mondat-alakítás közben a közlő a névmást mégis birtokos jelzőnek érezte, s azért látta el a hozzátartozónak vélt igenevet személyraggal. Másik lehetőség, hogy az átírás közlőjét a fölolvasott REGULY-szöveg befolyásolta, melynek KL. nyelvjárásában viszont az egysz. 3. sz. ragja mássalhangzós töveknél „rendesen -ä; de néha -ät is" (VNyj. 108). Végül — s ez látszik legvalószínűbbnek — lehet a végződés egyszerűen analógiás eredetű, az im*-r vagy esetleg az n»-igenevek mintájára. Az előzőhöz hasonlók: É. kivon ta joyiemät sujti 'ím kívülről az ő jövetele hallik' (III, 70), lü ta noumätä sujti 'hallik, hogy a ló neki indult' (I, 14) stb. Szo. n"n£ sàiGàlamâtïD närjGlüpi'BE mäßätan tôHtmà 'Als sie aufwacht,, ist ihr Lärchenbaum ans Ufer des Landes getrieben' (I, 215 — 6). Az igenév végén a locativusrag áll, de az előtte levő személyrag nem puszta vokális „ hanem te. Itt aligha lehet más magyarázat, mint a mondatvégi ima-állítmány analógiás hatása, mely hangalak (-ama- ^ -ima) és jelentés (határozó <W állapotjelölő) irányából egyaránt érhette az igenevet.