Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Sz. Kispál Magdolna: A vogul m elemű igenévképzők hang- és alaktana 253

262 SZ. KISPÁL MAGDOLNA b) A csonka igető egytagú, egy mássalhangzón végződik, a) 2-vel: nón-khqtem 'kiirtott', kltém, latéin 'száműzött', tilem 'született', U-alem junipält 'Miután . . . megölte' (IV, 349), nún-kalem lehalt 'Akközben, hogy . . . fölszállott' (uo.), pstd.'m 'gefallen' (6). ß) i-vel: ju-ajîm juní-palt 'miután megitta' (IV, 347) (1)4 y) Alsó nyelvállású teljes vokálissal: tqsdm 'sovány (száraz)', kadàmût' 'Wasser des Todes' (III, 179), tatà'm ka tl 'bringtag' (AblSuff. 99) (3). c) A csonka tő egytagú, mássalhangzócsoporton végződik: a) a-vel: vqytèm 'odadobott', pèrtêm 'eladott', seßrd'm t'seßt 'Als er ... abhieb' (III, 171), pôrod'm- 'kochend' (4). ß) a-val: khqntqin-vail 'születése (találta) óta' (VNyj. 282). d) A csonka tő kéttagú, egy mássalhangzó zárja: vq%%átém junlpalt 'verekedés után' (IV, 350), ngn-janúmtm 'megnőtt' (IV, 356) (2). e) A csonka tő kéttagú, mássalhangzócsoport zárja: toj varântèm-khqlt 'Lakodalomcsinálás közben' (IV, 348), %kd:ltdm 'klappernd' (2). A 19 adatból 14 redukált d-t mutat. Az äjim i-]e nyilván a tőbeli j hatása; a b/y alatti 3 adat talán nem számít igenévnek. Így csak a khqntqmvail #-ja marad magyarázatlan; itt legföljebb az első szótagi vokális hasonító hatására gondolhatunk. Hangrendi illeszkedés nem lehet ok, mert egyébként a veláris igetöveken is d mutatkozik. 4. A föntiek alapján az m igenévképző előtti vokálisra nézve összefoglalóan a következőket állapíthatjuk meg: 1. minden nyelvjárásban jelentkezik egy redukált magánhangzó: Szo., FL. u (a), K. d, P. a, w, T. d. Bizonnyal redukált magánhangzónak értékelendő a KL. (MŰNK.) ê, (REG.) e, o, u és az AL. (MŰNK.) é, (REG.) e, u betűje is. E redukált magánhangzó többnyire egytagú igetöveken, tehát második szótagban mutatkozik. A hangszín különbözősége fonetikai föltételektől függ. 2. Minden nyelvjárásban jelentkezik továbbá egy alsó nyelvállású teljes vokális is az m előtt: Szo., FL. a, K. ä, P. e, T. a (MTJNK. q); a KL. és az AL. adatokban a redukált és a teljes magánhangzók nem különíthetők el.- — Ez a teljes hang többnyire oly származékokban található, melyek kéttagú csonka igetőből valók, amikor tehát a teljes hang az erős mellékhangsúlyos harmadik szótagot alkotja; továbbá oly egytagú csonka tőből való származékokban, melyekben az első szótag hosszú. 3. A T.-n kívül minden nyelvjárásból van adat arra is, hogy az m közvetlenül a csonka tőhöz kapcsolódik. Mivel mind a redukált, mind a teljes vokális rendszeresen kiesik, ha az m nem abszolút szó végen áll, a magánhangzóhiányt szintén változatnak kell tekinteni. 4. Az a tény, hogy a teljes magánhangzók is kieshetnek, azon föltevés mellett szól; hogy e magánhangzók nyíltsága és teljessége másodlagos, s valóban a hangsúlyviszonyokkal függ össze. Az eredeti hang d lehetett, mely, mint STEIÎTITZ a Szo.-ra nézve rámutatott, nem első szótagban mássalhangzók közt rendszerint túlrövid, s egyéni kiejtéstől, beszédiramtól stb. függően egészen el is tűnhet (ŐESA. 269 k.). Láttuk hogy a túlrövidség a K.-ban és a P.-ben is mutatkozik (a T.-ban nem!). A nem első szótagi teljes magánhangzókról viszont a Szo.-ra vonatkozólag sem találok STEiNiTznél oly megjegyzést, hogy azok is kieshetnének (vö. i. m. 271 kk.). Hogy az m előtt kieshetnek, ez szintén arra vall, hogy e teljes magánhangzók nem jelentésmegkülönböztetők, hanem fonetikai eredetűek, s ha más fonetikai föltételek adódnak}