Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Sz. Kispál Magdolna: A vogul m elemű igenévképzők hang- és alaktana 253

260 SZ. KISPiL MAGDOLNA bizonytalan. MUNKÁCSI következetesen ém alakot ír, vagy — ragos származékokban — nem jelöl magánhangzót az m előtt, pl. ölmém 'volt' (esz. 1. sz.), joytmêmënt 'érkezett' (ktsz. 1. sz. lokatívuszraggal), őlmqu (tbsz. 1. sz.), pätmät 'jutott' (esz. 3. sz.) stb. Ezért — az a) csoport kivételével — nem idézem MUNKÁCSI adatait. a) Nyílt egytagú igető: jim 'jött', lim 'lőtt', mim 'adott' (VNyj. 133), tűm 'belépett'; ilyennek látszik a säim 'rothadt' és a nem 'kötött'; lehet hogy ez utóbbiban RBGULY a tőzáró y-t (vö. néy- SZIL.) nem fogta föl, de a teljes vokalizálódás is föltehető. b) A csonka tő egytagú, egy mássalhangzó zárja, a) e-vel: pätem 'esett', tqtem 'gyakorolt', uottem 'épített', nékem 'tapodott', kojem 'feküdt', iésem 'dicsért', toqsem '(ki)száradt', telem 'született', kualem 'fölkerekedett', -ménem 'származott' (vö. ß) (10). ß) u-ved: pétum 'megrakott (üst)', punum 'rakott', minum 'ment' (vö. a) (3). y) o-val: voarom 'készített' (1). c) A csonka tő egytagú, mássalhangzócsoporton végződik: a) e-vel: joytem (joktem) 'érkezett', roytem 'megijedt', kul'tem 'visszamaradt', -siltem 'hasított', nultem 'esküdött' (vö. ß), väHem 'barnított', jäeltem 'jött', ímtem 'változott', kqntem 'vezetett', puntem 'fogott', intem 'övezett', sästem 'növekedett', uilsem 'leszállított', läpsem 'fölkerekedett', kehem 'tükröződött' (15). ß) ä-veh tuosläm 'kiszárasztott' (1). y) o-val: nultom 'esküdött' (vö. a), sumlom 'ugrott', joankom '(bejkerített' (3). ô) w-val: sängum 'hátra feszült' (1). d) A csonka tő többtagú, egy mássalhangzó zárja, a) e-vel: mäskätem 'öltözött', täjätem 'elalélt', kutqyloalem 'hajlongott' [1. f) alatt], visén tälem 'szedegetett', kuqltelqalem 'fogyasztott', kismejem 'keresett' (6). ß) o-val: kuqltelqalom (1. ß), sairä poalom 'ácsolt', juottom tqalom 'varrott' [1. f) alatt] (3°). e) A csonka tő kéttagú, két mássalhangzó zárja: tqtentem 'gyakorolt', joamentem 'elment', pqatemlem 'elsikamlott' (3). f) Az m közvetlenül a csonka tőhöz járul: pätm 'esett' (vö. h/a), oqlm 'volt', tqalm 'olvadt', näilm 'jelentkezett', tustilm 'állított', perjilm 'választott', sunspoalm 'tükrözött', leXptqalm 'berendezett', kutqyloalm 'hajlongott' (vö. d/a), jerramoalm 'csiszolt', jäzqh toalm 'jegyzett', juotme toalm 'varrott' (vö. d/ß), sqkqrm- 'perzselt' (13). Az a) csoportot nem számítva 58 származék szerepel összeállításunkban. Ebből 34-ben e áll az m előtt; az egy ä (c/ß) talán csak ejtéssajátság. Az um ^ om (az egy c/ő kivételével) foghang, ill. előző szótagi labiális magánhangzó után áll, tehát nyilván kombinatorikus változata a (redukált?) e-nek. Adataink szerint a vokálishiány is lehet vagylagos. így joggal megállapíthatjuk, hogy a KL. viszonyok teljesen egyértelműek az E.-ban és a K.-ban tapasztaltakkal, tehát szintén arra vallanak, hogy az m előtti vokális jelentés nélküli tővéghangzó. IV. Az igen csekély AL. anyagból a következő képet kapjuk: a) Nyílt egytagú igető: lim 'lőtt', mim 'adott' (VNyj. 175). b) A csonka tő egytagú, egy mássalhangzó zárja: a) e-vel: pätem 'aláhullott', uottem 'épített', kualem 'elment', polem 'fagyott', tqzem 'száraz* [vö. d) alatt], isem (MŰNK.) 'forró' (6).