Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)
Tanulmányok - Sz. Kispál Magdolna: A vogul m elemű igenévképzők hang- és alaktana 253
A VOGUL m ELEMŰ IGENÉVKÉPZŐK HANG- ÉS ALAKTANA 259 ß) ä-vel: tgrHàm 'herablassen', ßgxrdt$m 'umherblicken', ku o'l'itäm 'zurücklassen', pêeri'tgm 'flechten', ßa'skdtäm 'einen Schlag bekommen', tgrsdta'm 'aufquietschen', iáAkulmitgm 'sich niederlegen', iä'%tdpam 'schneiden', sayrdpäm 'abhauen', if>xtdlä,m 'kommen', sglßdlgm 'ausspucken', kâriïla'm 'beugen', a'li'lg'm 'töten', ptitäläm 'fallen', sgnsi'läm 'betrachten', kdns€läm 'erbeuten', peeriläm 'sich verwickeln', tu'ttdläm 'hineintreten', ßgiydlam 'betreten' (vö. a), kgàselcim 'gewahren', sôàrdlgm 'sprechen', sôàïelam 'Mitleid haben', leümätiläm 'herausziehen', poskdsiïm 'aufwirbeln', sdPiäm 'schneiden', Idyndiäm 'Eichhorn jagen' (26). e) A csonka tő többtagú, mássalhangzócsoport zárja, a) d-vel: xöntlaytdm 'kämpfen', ignyi laktam 'sich bewegen', Sn'k 3 Aagtßm 'sich küssen', tuitilaxtdm 'sich verstecken', tàordta^tam 'sich herablassen', läjcßlfaxtdm 'zusammenrücken' (6). ß) ä-vel: lôàiktiïm 'schaukeln', pjàpîtg'm 'kochen' (vö. c/ß), nußljtgm 'geschaukelt', sgVkdmtgm 'zerstreuen', kôà-Pmtiïm 'sich erkundigen', tulmdntä'm 'rauben', pôàlimaù ndmtäm 'zerreissen', nerdmta'm 'aufgreifen', sgàrdmtym 'Mitleidhaben', dlkàitdmtgîm 'erziehen', ififltäm 'gelangen', asM^täm 'zustopfen', käitdmläm 'hervorspringen', po~ xdr>nläm 'bereichern', n^àitylgm 'zaubern', kasansifm 'anbinden' (16). f ) A ragos alakokban az m előtti d sokszor kiesik, pl. têèlmdn 'dein Abstammen' (vö. tçèldm), jfytmfyt 'sein Kommen' (vö. iôytdm), patmyt ßgil 'wie er . . . fällt' (vö. patdm) stb. Az ä kiesésére azonban nem tudok példát idézni. Abszolút szóvégen csak három adatom van csonka tőhöz közvetlenül járuló m-re: sgym 'verwickeln', nêèym 'binden' (vö. nçèydm) és ulm 'Schlaf (vö. üPm). Az m képző előtt tehát a K.-ban csak d vagya vokális található. A csonka igető szótagszáma szerint összesítve az adatokat, az egytagúaknái az d : ä aránya 75 : 22, a többtagúaknái 16 : 42, vagyis körülbelül olyan a viszony, mint az É. nyelvjárásokban. Mint ott az a-t, a K.-ban az ä-t a harmadik szótagi erős mellékhangsúly következtében beállt hangzósabbá válásnak tulajdonítom. Ezt a föltevést valószínűsítik az ilyen alakpárok: äldm oy a'li'la'm 'töten', pätdm ~ pgHiläm 'fallen', igytdm- >-y iä'xtdpä'm 'schneiden', kâitdm <?*> käitdmläm 'hervorspringen', säyrdm ~ sayrdpäm 'abhauen', kdnsdm ^ kdnsCläm 'erbeuten' stb. —- Ellene mond viszont e föltevésnek a köntAäm ~ gönilagtdm 'kämpfen' alákpár, ahol épp a kétszótagos alakban van a, s a három szótagosban d. Érdemes azonban megjegyezni, hogy ez igető első szótagi vokálisa természeténél és helyzeténél fogva, tehát kétszeresen hosszú, mintegy két ritmus-egységet tartalmaz, akár a két rövid szótag. Hasonlóképp az előző szótag fonetikai minőségéből eredő tartam-különbségek magyarázhatják a keètsâm <^ keètdm 'senden' és az A ßoiydläm ~ B ßgilsialdm 'betreten' alakpár jelentkezését is. — Valószínű továbbá, hogy a szótagszám és a szó hangszerkezetéből adódó ritmikai körülményeken kívül érzelmi mozzanatok is befolyásolják a magánhangzó kérdéses minőségét. Erre vall a 'holt' jelentésű B köAdm szó a-s változata ebben a mondatban: ,,usütdrrj peßltayl kölcpm", Igaßi '(ihr) Dorfvolk des Stadtfürsten, (ihr) Äser", sagt er' (II, 529; az A változatban Xpldm van). Azt hiszem, nem kétséges a lélektani indíték: az erős emfatikum következtében a tővégi vokális hangzóssá vált és megnyúlt. Mind e kérdések azonban csak a többi nem első szótagi magánhangzó tüzetes vizsgálatával kapcsolatban tisztázhatók. III. A KL.-ból természetesen jóval kevesebb adat áll rendelkezésre mint az előbbi kettőből (gyűjtésemben mintegy 260), és a fonetikai átírás is
