Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Sz. Kispál Magdolna: A vogul m elemű igenévképzők hang- és alaktana 253

A VOGUL m ELEMŰ IGENÉVKÉPZŐK HANG- ÉS ALAKTANA 255 COLLINDER megállapítja, hogy az -m (-me) képző főleg (általában vagy a környezet szerint) terminatív aspektusú igetöveken szerepel. Jelzői használatban megfelel az angol múlt idejű participiumnak, de ha az ige jelentése folyamatos, az -ra-származék jelen vonatkozású lehet (Survey 333). B ALANG YIN— VACHRUSEVA nyelvtana -M (yM-, -WM, -ÜM) végződést említ a múlt idejű melléknévi igenév képzőjeként. Az m előtti magánhangzó különbözőségének föltételeiről nem szól (MJaz. 140, vö. még 112). 2. A képzőt tehát a leíró nyelvtanok m, ill. (a KMRSzL, a JPNSz. és a Survey) esetleg me alakúnak jelzik. A megelőző vokális minősége CSERNYECOV—CSERNYECOVA megállapítása szerint (csak az irodalmi nyelvre vonatkozóan) az igető szótagszámától függ, továbbá attól, hogy a csonka tő egy vagy két mássalhangzón végződik-e. E magánhangzó minőségének megvizsgálása az E. és a T. nyelvjárásban azért fontos, hogy az m igenév elhatárolható legyen az im(,J-tő\, mely utóbbi e két nyelvjárásban világosan jelentkezik. Az m utáni vokális kérdésére pedig azért kell röviden kitérnünk, hogy tisztázzuk: van-e valami köze az E. im. igenév végén következetesen meglévő magánhangzóhoz. 3. A következtetések hitelessége szempontjából jelentős szerepe van a földolgozott anyag mennyiségének, azért megemlítem, hogy REGULY— MUNKÁCSI—KANNISTO szövegeiből 5000-nél több adatot gyűjtöttem, ill. .vizsgáltam meg. Mivel REGULY jegyzésmódjában érthetően bizonyos ingadozások tapasztalhatók, MUNKÁCSI pedig következetesen êm alakot ír, hangtani célra elég KANNISTO É. és K. adatait számba venni. KL. és AL. szövegei azonban neki nincsenek, ill. alig vannak, azért ezeket REGULYból és MUKÁCSI-ból is idézem. Az előfordulás gyakorisága kérdésünkre nézve érdektelen, azért az összeállításban csak a különböző igetövekből való származékok szerepelnek, egyenlő értékkel, akár egy, akár több tíz adat képviseli őket anyagomban. Lelőhelyeket általában itt sem közlök, s a jelentéseket is csak jelzem, mint az n. igenév hangtani fejezetében, infinitívusszal, ill. magyar értelmezés esetén a befejezett cselekvés igenevével. Minthogy ragok, jelek és egyéb képzőszerú elemek hozzájárulása következtében az m előtti vokális kieshet, elvszerűen csak az abszolút alakokat vettem számba. Néhány igetőből azonban nem volt ilyen adatom: ezeknél kötőjellel utalok arra, hogy az m után még valamely morfológiai elem következik. Az igető szótagszámába az igekötőt nem számítottam bele. I. Északi nyelvjárások, a) Nyílt egytagú igetövek: É. jim 'jött', Um 'lőtt', mim 'adott', vim 'vett', tem '(meg)evett'3; Szo. iim 'kommen', K-m'schiessen', mvm- 'geben', ßim 'nehmen', tèm 'essen', ßäpm 'sehen, wissen'; FL. ßä%m 'ua.', iim 'kommen'. Talán ide tartozik a Szo. läum 'sagen' és pu-um 'ergreifen', valamint a FL. tùyiim 'rudern' is, melyekben a ß (vö. SZIL. läwi, püwi, tq,wi) KANNISTO írása szerint teljesen vokalizálódott. b) A csonka igető egytagú, egy mássalhangzón végződik, a) Az m előtti vokális redukált u: Szo. ä'tum 'sammeln', meutern 'alt', pa'tum 'fallen', ßätum 'pflücken', sätum 'schaffen', ßöntum 'durchwehen',

pstum '(in den Kessel) legen', 3 Ez az öt igető szempontunkból nagyon fontos (1. alább 111/12), azért ezeknél a MuNKÁcsi-adatokat is figyelembe vesszük. 1*