Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Ország László: Webster’s Third New International Dictionary of the English Language, unabridged 248

ISMERTETÉSEK — SZEMLE 251 Tsonyolultnak ítélték, hanem a Webster-szótárakban régebb ideje használatos jelölésnek erősen módosított változatát alkalmazták. Ez nem teljesen fonemikus jellegű, hanem kompromisszumos megoldás, mely erősen támaszkodik a hagyományos angol helyesírás betűire ós betűcsoportjaira, sok diakritikus jellel. Kétségtelenül az APhl hatása érvényesül azonban abban, hogy a hangsúly-jelet végre eléje teszik a hangsúlyos szótagnak, és nem utána. A szavak jelentésének körülírásában, a tulajdonképpeni értelmezésben kevés lehetőség van a jelentős újításra annyi kitűnő lexikográfiái előzmény, több mint egy évszázados szakadatlan javítgatás után, amire a G. & C. Merriam kiadóvállalat égisze alatt működő Webster-szótári szerkesztőség visszatekinthet. Összehasonlítva az 1934-es és korábbi kiadásokkal mégis szembeötlik az értelmező szöveg egyszerűsítésére irányuló tendencia. Az új kiadásban alapelv lett az értelmező szövegnek egyetlen mondatra való tömörítése egy-egy jelentés változaton, értelemárnyalaton belül. Ez vele járt az enciklopédiába való elem mellőzésével. Az 1934-es kiadásban a water szónak első jelentése 17 mondatból álló, 37 sorra terjedő, rengeteg ismeretanyagot tartalmazó lexikoncikk. Az 1961-es változat egyetlen 11-söros mondatba vonja össze a jelentéstartalomnak leglényegesebb elemeit. Az enciklopédizmus korlátozására irányuló törekvés természetesen a fejlődésben levő tudományágaknál nem mindig mutat fel ilyen eredményeket. A különféle vitamin szócikkek összterjedelme(25 fajta vitamin definiálása kapcsán) az 1961-es kiadásban egy egész hasábra, 165 sorra rúg, míg az 1934-es kiadás jóval kevesebb fajtát még el tudott intézni 72 sorban. Az enciklopédikusság elkerülésének szándéka a növény- és az állatnevek értelmezésében a laikus jelentéskörülírást, a nem-szakember által is érthető ismérvek közlését, tehát egy általános szótár technikáját részesíti előnyben, a szakember igényének a latin rendszertani név megadásával téve eleget. Az értelmező szöveg nagyon sok új, 1934-ben még nem létezett, vagy legalábbis nem regisztrált jelentésváltozatot szótároz s a mai angol—amerikai nyelvállapotnak hű képét adja. Nemcsak a jelentésfelsorolás sokkal teljesebb, hanem a jelentéstagolás is finomabb, árnyalatosabb, mint bármely eddig megjelent angol szótárban. Ilyen szavaknak, mint cap, flash, job, life, school, twist és tízezernyi másnak rendkívül gondos jelentéselkülönítéseit és ezek világos közérthető megfogalmazását, mely minőségileg szinte mindig felülmúlja az 1934-es és korábbi kiadások megoldását, csak a legnagyobb elismeréssel lehet említeni. Sorrendben a legelső a megállapítható legrégibb jelentés, a többiek pedig a történeti megjelenés, a jelentésfejlődés időrendjében következnek. Ebben a régebbi Websterkiadások hagyományát követik. Üjítás ott mutatkozik, hogy a szaknyelvi jelentéseket nem a szakterületet megnevező szók ábécé rendjében közlik (mint az ilyen szempontból mereven mechanisztikus 1934-es kiadás tette), hanem logikai elrendezésben csoportosítják. A szaknyelvi használat jelölése azonban az előző kiadáshoz képest rendkívül ritka lett a szótárban. Hogy egy szó vagy szójelentés csupán vagy főleg valamilyen foglalkozási körben vagy tudományágban él, azt rendszerint csak az értelmező szöveg árulja el. Ennek a megoldásnak egyik oka az, hogy számos esetben nem lehet éles határt húzni szaknyelvi és köznyelvi használat között. Ugyanez a tartózkodás a normatív állásfoglalástól érvényesül a stiláris érték jelölése terén is. A korábbi kiadásnak időbelileg ós földrajzilag megszűkítő jelölései még jórészt megmaradtak, így egyfelől az elavultnak vagy régiesnek nyilvánító jelzők alkalmazása, másfelől a tájnyelvi kategóriákba sorolás. Ez utóbbit a Third International a korábbi kiadásokénál kisebb alegységekre bontotta. Többnyire nincs már egy-egy szónál „amerikai használat" általános megjelölés, hanem a hét amerikai nyelvi tájegység valamelyikének neve. E kifinomított különbségtevés mellett meglepően hat a tulajdonképpeni stiláris, hangulati, affektív érték jelzésének tudatosan rendkívül szűk körre való szorítása. A szerkesztőségnek az előszóban kifejtett véleménye szerint a korábbi kiadásokban használt colloguial jelölés oly mértékben relatív, szubjektív értékű, a contextustól függő, konkrét kritériumot nélkülöző, hogy alkalmazása megtévesztő lehet. Ugyanezért nincs is az 1961-es kiadásban ilyen jelzés, sem pedig tréfás, ironikus, pejoratív, képletes, becéző, választókos stb. jelölés, bármennyibe is immanensnek, abszolútnak és nem csupán a szövegösszefüggésben realizálódónak tetszik is némely szónak vagy jelentésnek ilyen aspektusa. Az 1961-es kiadás csupán a slang jelölést, valamint új jelölésként a substandard megnevezést (= műveletlen emberek beszédében élő) és elvétve a körülbelül „pongyola" értékű nonstandard megjelölést alkalmazza. Néha az értelmező szöveg kiegészítéseként a „közönséges, durva" (vulgär) szó olvasható, vagy — szintén csak végső esetekben — ilyen óvatos formulák, mint not often in formai use, vagy often used disparagingly.