Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A jelöletlenség mint az urál-altáji nyelvek egyik szintaktikai sajátossága 3

A JELÖLETLENSÉG AZ URÁL-ALTAJT NYELVEKBEN 15 Objekt ein Stoffname oder ein Kollektiv ist, wird es gewöhnlich in der endungslosen Form gebraucht, z. B. buideppi 'sie brachte Wasser' . . . Sehr oft schliesst sich der endungslosen Akkusativform eine verstärkende Partikel an: -5», -bd . . ., z. B. baltPbo kabärbi 'sie ergriff aber die Axt' . . .". WICKMAN (i. m. 144) így foglalja össze a kamasz-szamojéd nyelvhasználatot: ,,1. An indefinite object is in the nominative. 2. A definite object is either in the nominative" with addition of the enclitic -bd etc., or in the aecusative." JoKi azonban még megjegyzi (i. m. 39), hogy a határozott és a határozatlan tárgynak ilyen gyakori pontos megkülönböztetése talán török hatásnak tulajdonítható, hiszen éppen ,,in den altaischen Sprachen wird ja der Akkusativ ausschliesslich zur Bezeichnung des bestimmten Objekts gebraucht, während dort der endungslose Nominativ der Kasus des unbestimmten oder allgemeinen Objekts ist". Véleményünk szerint azonban a szóban forgó nyelvhasználat ilyen mélyreható török hatás feltevése nélkül is érthető. [Irodalom: L. a finnugor nyelvek után felsorolt irodalmat; 1. még CASTRÉN, Grammatik der samojedischen Sprachen; PROKOFJEV: CejibKyn-CKaa (ocTHKO-caMoeACKafl) rpaMMaTHKa 30, 85, CaivioyqHTejib HeHeuKoro H3biKa 28, UJb. XI 94.] Megjegyzés: A szamojéd designativusról alább szólunk (a 22. lapon). A szamojéd tehát sok különfejlődés ellenére is megerősíti a finnugor nyelvek alapján kapott eredményeinket. cJAtörökségben Fent már ismételten utaltunk (idézetek kapcsán is) arra, hogy az altáji nyelvekben a határozott és a határozatlan tárgy jelölését tekintve a helyzet ugyanaz, mint amit bevezetőben a finnugor nyelvekre vonatkozólag mondottunk; rámutattunk arra is, hogy a jelöletlen tárgy jellegét is már meghatározta az igét közvetlenül megelőző helye és az, hogy az igével együtt egy szólamot alkotott. Hadd idézzük még BÖHTLLNTGK megállapítását: ,,In den verschiedenen Sprachen des ural-altaischen Stammes ist der Casus des ergänzenden Objects eines transitiven Verbalbegriffs abwechselnd ein Acc. und ein Cas. indef." (Über die Sprache der Jakuten 221). Vö. még (i. m. 159 — 160): ,,Der Casus indefinitus hat keine besondere Endung . . . Ich habe diesen Casus . . . indefinitus genannt, weil sein Gebiet nicht so eng begrenzt ist wie das der übrigen Casus. So bezeichnet derselbe z. B. nicht bloss das Subject des Satzes, sondern überhaupt den Agens einer Handlung, ferner den Besitzer eines Dinges, das mit einem entsprechenden affigirten Possessiv ihm schlechtweg nachgesetzt wird, ja sogar in bestimmten Fällen das Object eines transitiven Verbs." ó t.: cyyai budunyy baj-qyldym 'j'ai rendu riche le peuple pauvre' (Orkh. I E 29); qayanda bädizci Icälürtim 'de chez le kagan j'ai fait venir des sculpteurs' (uo. I S 11; vö. THOMSEN, Inscr. 191); qayanyr] icraki bädizcig yty 'on a envoyé les sculpteurs intérieurs (c.-à-d. attachés à la maison) du kagan' (uo. I S 12) | kt.: SCHINKEWITSCH összefoglalása szerint (Rabyûzïs Syntax 25—8): „Im-Akkusativ steht gewöhnlich das direkte Objekt nach transitiven Verba, und zwar ist der Akkusativ: entweder bestimmt, d. h., er hat die Endungen -ni, -ni, -n, oder der Akkusativ ist unbestimmt, d. h., er steht ohne Endungen und ist äusserlich dem Nominativ gleich, mit anderen Worten, er ist Casus indefinitus. — Der formale Akkusativ, d. h. der Akkusativ mit Endungen, steht in folgen-