Nyelvtudományi Közlemények 65. kötet (1963)

Tanulmányok - Fokos Dávid: A jelöletlenség mint az urál-altáji nyelvek egyik szintaktikai sajátossága 3

14 FOKOS DÁVID direct object and the definite object of an imperative were put in the nominative. — The accusative seems to ha ve been the case of the definite direct object (in the singular)." Legrészletesebben WICKMAN foglalkozott a szamojéd tárgy jelöléssel (i. m. 74—149); az ő fejtegetéseit kiegészítik JOKI és HAJDÚ PÉTER tanulmányai és észrevételei (FÚF. Anz. XXXII 1, illetőleg NvK. LIX 247, LXI 223, ALH. X 95), továbbá N. SEBESTYÉN IRÉN cikkei (NyK. LVIII148,LXI 193, ALH. X 55). L. még CASTRÉN—LEHTISALO: MSFOU. CXXII 236. Nézzük most az egyes szamojéd nyelveket ! A tundrái jura kban általános lett a jelölt accusativus, de bizonyos esetekben ma is használatos az alap alak. WICKMAN (i. m. 93) szerint „the object is mostly in the accusative, but sometimes it is in the nominative", mégpedig általában az imperativus 2. személye mellett jelöletlen a tárgy (vagyis „nominativus-alakú") (i. m. 93, 100; de ehhez vö. JOKI i. m. 20, ahol arról van szó, hogy ilyen esetekben az egyesszám accusativusa sem egészen ritka); összetétel vagy jelzős főnév mint tárgy állhat nominativusban, de accusativusban is (WICKMAN, i. m. 100). Az erdei jurákban is mindkét kifejezésmód ismeretes; 1. WICKMAN i. m. 100 és ehhez JOKI (i. m. 27) és HAJDÚ PÉTER: NyK. LIX 249 és különösen NyK. LXI 224 kk. A tavgi-szamojé dban az egyesszám acc.-ának ragja -m, de többnyire rag talán accusativus használatos (WICKMAN 109). A jeniszeji-szamojé dban az egyesszám accusativusát CASTRÉN szerint hangszalagzár jelzi (1. CASTRÉN, Gr. 170, WICKMAN 114). A szelku pban mindkét kifejezésmód használatos, mégis a jelölt accusativusos tárgy gyakoribb (uo. 136) (mindkét esetben az ige ugyanabban az alakban állhat). Az imperativus 2. személye mellett rendszerint az alap alak használatos (de vö. JOKI i. m. 34), tőszámnévi jelző esetében is ez a szokásos használat. WiCKMANnal szemben (aki szerint tehát — mint mondottuk — a jelölt accusativus a szelkupban gyakoribb) JOKI (i. m. 36) úgy látja, hogy „Trotzdem kann man im Selkupischen ein Allgemeinerwerden des Nominativs als Objektkasus beobachten", majd rámutat arra, hogy a kétféle használat feltételeinek vizsgálatában figyelemmel kellene lenni arra is, vajon a különbség nem az ige aspektusán (mint a finnben), vagy az élő, illetőleg élettelen tárgy megkülönböztetésén alapszik-e (mint pl. a törökségben); tekintetbe kellene venni továbbá azt is, hogy a jelöletlen tárgy — úgy látszik — az igei állítmány alanyi ragozásával, a jelölt tárgy pedig talán a tárgyas igeragozással kapcsolatos. Példa a szelkup használatra: picim, misallä 'Tonop B3HB' 'v piciti [3. személy, acc.-i rag nélkül] misalditi 'Tonop CBOH cxBaTHJi OH' (PROKOFJEV, SelkGr. 85—6). Végül a kamasz-szamojéd viszonyokat így foglalja össze JOKI (1. DONNER—JOKI, Kamassisches Wörterbuch 132—3): „Die Akkusativendung ist -m, äusserst häufig aber kommt der Akkusativ ohne jegliche Endung vor, und diese beiden Verwendungsarten sind sehr ineinander geschlungen (pl. prlr%

v. p'ërim to'tám 'die Zaubertrommel schlagen'). Oft sieht es aus, als ob die endungslose Form dann verwendet würde, wenn man von etwas Neuem, Unbekanntem und Unbestimmtem spricht ..." (bár ez az elv nem érvényesül következetesen). „Der endungslose Akkusativ kommt gewöhnlich im Zusammenhang mit der 2. Person des Imperativs vor, z.B. . . : aspa ëd^', um pada' 'hänge den Kessel (über das Feuer), Fleisch stecke hinein!'. . . Wenn das.