Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Lakó György: Százéves a Nyelvtudományi Közlemények 3

8 LAKÓ OYÖBGY — dicséretreméltó módon — egy Mutató közreadásával fejezte be, amely tartalomjegyzéken kívül tárgy- és szómutatót is tartalmazott az NyK. I—XXV. évfolyamához (Budapest. A Magyar Tudományos Akadémia kiadása. 1895. 52 1.). Simonyi munkáját 1896-tól, XXVI. kötet megjelenésének évétől SZINNYEI JÓZSEF folytatta. Szinnyei 34 évig, tehát összehasonlíthatatlanul tovább működött a Nyelvtudományi Közlemények szerkesztőjeként, mint bármelyik elődje, illetőleg eddigi utóda. Érthető tehát, hogy szerkesztősége idején a Nyelvtudományi Közlemények sorsát illetően nagyobb változások történtek, mint bármikor korábban a folyóirat fennállása óta. Szerkesztősége időszakát az első világháború osztja két, folyóiratunk szempontjából is egymástól erősen különböző korszakra. Az első világháború végét megelőző korszakban elődei munkáját Szinnyei lényegében a Budenztól és Simonyitól kijelölt csapáson folytatta. Csak találomra ragadok ki néhány olyan címet, amely folyóiratunk folytatólagos tudományos értékét dokumentálhatja. Ez időben jelent meg a Közleményekben MUNKÁCSI BERNÁT ,,A vogul nép ősi hitvilága" című tanulmánya (XXIX— XXXII. k.), PÁPAY JÓZSEF „Észak-osztják nyelvtanulmányok" c. szöveggyűjteménye, MELICH JÁNOS ,,Szláv jövevényszavaink" (XXXII—XXXV. k.) és ,,A magyar szótárirodalom" c. (XXXV—XXXVII. k.) közleményei, BEKÉ ÖDÖN Cseremisz nyelvtana (XXXIX—XLI. k.), továbbá FOKOS DÁVID Zűrjén népköltészeti mutatványok és Zűrjén szövegek (XLI—XLV. k.), SEBESTYÉN IRÉN Finn jelzős szerkezetek című munkái. Szinnyei szerkesztősége idején virágzottak ki igazán folyóiratunk kapcsolatai a finn nyelvészekkel, s a szerkesztő munkájának a gondosságát dicséri az a sok színvonalas ismertetés is, amely még a béke idején napvilágot látott. A folyóirat megjelenése rendszeres volt : egészen az első világháború második évéig évfolyamai minden évben megjelentek. Az első világháború gyökeres változásokat idézett elő a tudományos életben általában és így a Nyelvtudományi Közlemények sorsában is. A folyóirat nem jelenhetett meg többé rendszeresen, munkatársai közül többen a háború áldozatai lettek. A háború végeztével a helyzet tovább rosszabbodott: Szinnyei folytatólagos szerkesztősége idején a Közleményeknek már csupán két további teljes kötete látott napvilágot, de a politikai üldöztetés miatt ennek a munkatársai között sem szerepeltek már a folyóirat olyan régi, kiváló munkatársai, mint amilyen Beké Ödön és Fokos Dávid voltak. Mindamellett az ez időszakban megjelent értekezések közül is néhány magas színvonalat képvisel. Ilyen pl. GOMBOCZ ZOLTÁN, A magyar őshaza és a nemzeti hagyományok (XLV—XLVI. k.), NÉMETH GYULA, AZ uráli és a török nyelvek ősi kapcsolatai (XLVII. k.), ZSIRAI MIKLÓS, Finnugor népnevek (XLVII— XLVIII. k.). Miután Szinnyei 1928-ban megvált egyetemi katedrájától, rövidesen •— 1930-ban — visszavonult a Közlemények szerkesztésétől is, hivatkozva arra, hogy új, fiatal munkatársi gárda kinevelésére és szervezésére már nincs többé lehetősége. Szinnyeit a szerkesztésben 1931-ben GOMBOCZ ZOLTÁN követte, de korai halála miatt az ő szerkesztésében mindössze egyetlen kötet — a XLVIII. — került ki a sajtó alól. Annyit ebből az egy kötetből is megállapíthatunk, hogy Gombocz fiatal munkatársakat szívesen vont be a munkába. A kötet munkatársainak névjegyzékében ugyanis több fiatal szerző nevét is ott találjuk.