Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - N. Sebestyén Irén: Két jurák-szamojéd visszaható névmás 341

346 N. SEBESTYÉN IRÉN Dialekten ist eine allgemeine, wenn auch nicht ganz ausmahmslose Regel, dass ein intervokalisches % denselben Vokal nach wie vor sich hat" (FUF. XXXI, 117). A jurák-szamojéd adatok alaktani szempontból is két típust képviselnek. Az OP. pu%ù-fc,pu$L-fa, puii-D^ 'Körper', valamint a MZ. (U-Ts) pi -ôf ua. szóban a szóvégi -fc, -ôf elem elhomályosult funkciójú sg. 3. birt. sz. rag. Ilyen elhomályosult személyrag jelenik meg az erdei P. pnttl-yinn'ü sg. locativusi alakban, amelyben a -%innv rag (coaffixum + loc. rag) a személy -ragos alakhoz járul. A másik típust a determináló névragozás kategóriájába tartozó nominativusi (jelöletlen accusativusi) és m-ragos accusativusi alakok képviselik (vö. N. SEBESTYÉN: NyK. LXI, 195—204; ALH. X, 58—69). Ha megvizsgáljuk LEHTISALO szótárában a 2. és 3. személyt jelölő névmási alakokat, azt látjuk, hogy valamennyi alakban a -%- kiesésével keletkezett egytagú tőalak jelenik meg: O., OP. pa-, OP. pa-, O., T., MZ. (Oks., U-Ts) pu-, pu-, BZ. (ü) pui-, BZ. (I), MZ. (Oks.), Kan" (N), Lj. (S), Nj. pi-, BZ. (Sj) pi-, MZ. (Oks.) pj-, BZ. (Sj, U) pi-, Lj. (S) Nj. pn-. Az egytagú tőben levő a <~ u ~ i váltakozást LEHTISALO első szótagbeli vokális-váltakozásnak fogta fel, és ősjurák *a ^ *u, *ù, illetőleg *y,, *ù <~ *i váltakozásra vezette vissza (VokJur. 59). Tekintettel a pu%u-, piyi- teljes tőalak első szótagbeli u ~| hangjára és az osztják adatok első szótagbeli o hangjára, valószínűnek tarthatjuk, hogy ezek a vokálisok egy uráli rövid *o vagy *u hangra vezethetők vissza. A BZ. (U) névmási alakokban feltűnik a pui-tő, amelyben a diftongus LEHTISALO szerint is eredeti kéttagúságra utal (VokJur. 59). Alaktani szempontból a jurák személyes névmás 2. és 3. sz. alakjai elkülönülnek egymástól. A 3. sz. alakokban az egytagú tőhöz a megfelelő birtokos személyrag járul, pl. BZ. (Sj) sg. pi-dd, dual. pl-dV, plur. pï-ôù. Az ilyen típusú névmások alapjelentése 'teste', 'kettőjük teste', 'testük'. — A 2. sz. alakok determinált nominativusok, pl. BZ. (Sj) sg. pï-ôe-r, dual. p\-de-rV, plur. pï-ôe-ra\ Egyes alakokban a -be- elem kiesett: Kan. (N) pir (, de BUDENZ karini feljegyzéseiben pír mellett pldar is), Lj (S), Nj. pnt. Ezeknek az alakoknak az alapjelentése (megközelítőleg) 'a te saját tested' stb. 'Visszaható névmás' ->• 'személyes névmás' jelentésfejlődés a törökségben is ki van mutatva. „Die tü. Reflexiv pronomina, — írja MARTTI RÄSÄNEN „Materialien zur Morphologie der türkischen Sprachen" című művében — von denen die meisten ursprünglich 'Körper' bedeuten, verwendet man oft auch als (Bekräftigung der) Personalpronomina" (38). N. SEBESTYÉN IBÉN