Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Hegedűs József: A felfedezések kora és a nyelvtudomány 329

338 HEGEDŰS JÓZSEF használják, de mégis rokonnak, sőt azonosnak tartja a perzsával (Mithridates, 63). BARTHOLOMAEUS GEORGIETJIZ is azon a véleményen van, hogy a törökök a perzsa nyelvet használják (De turc, morib. epit., 1577. 106). MEGISERI 1612-ben megjelent török nyelvtanában úgy nyilatkozik, hogy a török igen közeli rokonságban van a perzsával és a tatárral, de teljesen különbözik az arabtól (Inst. ling. turc. I. fej). A XVII. század folyamán a heterogén vélemények egyre inkább a török—tatár nyelvrokonság köré csoportosulnak. A legvilágosabban dönti el ezt a kérdést az olasz J. BAPTISTA PODESTA, ez a nagy nyelvtehetséggel megáldott olasz orientalista, aki magyarul is tudott; a kancelláriában török— magyar tolmácsként alkalmazták. Mélyenszántóan elemezve a De principiis (1669) című általános nyelvészeti vonatkozású munkájában a török, arab és perzsa nyelvek rokonsági lehetőségeit, megállapítja, hogy e nyelvek között csak annyi a rokonság, mint a latin, német és a m a g y a r között (i. m. 38). ATHANAS KIRCHEPV is a tatár nyelvből származtatja a törököt (Turris Babel, 205). Az utóbbi, helyesen megalapozott vélemények, persze, még nem jelentik azt, hogy kimondták a végső szót a török nyelvrokonság vitájában, de mindenesetre a török—tatár nyelvek szoros együvétartozása immár uralkodó felfogássá vált. A török nyelv „felfedezésével" jóformán egyidőben terjed a perzsa nyelv ismerete is: ,,. . . nascitur demum jam inter Europaeos haec hngua..." — mondja LTJDOVICO DE DIETJ 1639-ben megjelent Rudimenta Linguae Persicae előszavában. Természetesen bizonytalanság övezi hovatartozását. Mint láttuk, egybevetették a törökkel s a törökön keresztül sokszor az arabbal is. EDMUND CASTELL 1669-ben megjelent hatalmas Lexicon Heptaglotton-ában a perzsa nyelv helyét végső fokon a sémi nyelvcsaládban jelöli meg. A XVII. század folyamán már határozottan perzsa—német nyelvrokonságról beszélnek. Nyilván még több Európán kívül eső újonnan felfedezett nyelvről lehetne megemlékezni. Végezetül érdekességként hadd említsük meg OLEAEITJS élesszemű megfigyeléseit az eszkimó nyelvről, annak egy-két fonetikai problémájáról: ,,Ihre Sprache und Außred falt auff die Tartarische Art; Sie reden und schnattern geschwinde (und machen die Wörter meist im Palaten, oder oben im Halse) welche sie cum rasione quadam oder halb schnarrend hervor bringen: sonderlich wenn das (g) mit unterlauffet (als Kagsua. Sie haben gleich die Tzineser) (oder Chineser) in der gantzen Sprach kein (r) daher sie auch die Wörter (so diesen Buchstaben haben) (als Herre) nicht außreden können) sondern nur (Helle) sagen. Ihre Sprache ist sonderlich (und mit keiner Europischen gemein. Obschon bißweilen eintzelne Wörter mit unterlauffen) die den Danischen und Norwegischen gleich klingen oder sind (als Mamad allerley Speise) Konâ Frauen Volck) Posak ein Beutel (ist sie doch von selbigen Sprachen weit ab". Mindazáltal egynémely eszkimó szó mintha görög, vagy latin eredetű lenne: „Sie haben auch etliche Wörter) die den Griechischen und Lateinischen nicht gar unähnlich scheinen (als 11 i o u t die Sonne) I g n e Feuer) K e i 1 e n g der Himmel (N a u ein Schiff) gleich auch in andern Sprachen zu geschehen pfleget (aber daraus ist nichts gewisses zu schliessen" (Reisebeschr.,' 86). Végére érve e kis szemlének a világ újonnan megismert, felfedezett nyelvei között, megállapíthatjuk, hogy jelentős mennyiségű nyelvi tényanyag halmozódott föl a XVI—XVII. század folyamán, ami a későbbiek folyamán lehetővé tette a tudomány haladását akadályozó nézetek revízióját. Az európai nyelveknek e távoli nyelvekkel való „érintkezése" — mint mondottuk —