Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Hegedűs József: A felfedezések kora és a nyelvtudomány 329

A FELFEDEZÉSEK KOKA ÉS A NYELVTUDOMÁNY 337 Mithridates, I. 52). Érdekes megemlíteni, hogy OLAUS RUDBECK, svéd nyelvész az 1717-ben megjelent Specimen usus Linguae Gothicae című könyvében a gót nyelvet s ezen keresztül a svédet is, egyéb nyelvek között a kínaival is összehasonlítja. Kínából Európa felé közeledve, útba kell ejtenünk a tatár nyelvet is. PLANO CARPIN a XIII. sz. közepe táján tett keleti utazása során Mongolián is keresztülhaladt, s a nép történetének, erkölcseinek, szokásainak leírása közben a nyelvükre vonatkozóan is tesz említést: ,,Hii populi omnes unam formám personarum et unam linguam habebant, quamvis inter se per provincias et principes essent divisi" (Recueil de Voyages, IV. 645). HERBERSTEIN ZSIGMOND azt mondja, hogy a tatárok nyelvben, erkölcseikben, ruházatban, szokásaikban eltérnek a többi néptől (Rer. Mose. Comm., 1551. 91). A XVII. század folyamán fölmerült a tatár nyelvnek a perzsával való némi rokonsága. A török hatalom terjeszkedése Európában maga után vonta a török néppel s a nyelvvel való megismerkedést. CUSPINIANUS a törököket szkita eredetűeknek tartja, amit maga a nyelvük is bizonyít (De turc, őrig., 1541. A/4). 1544-ben jelent meg BARTHOLOMIEU HONGROIS PÈLERIN DE HIERUSALEM számozatlan kis könyvecskéje, a La manière & cérémonies des Turcs, amely már némi joggal kis török nyelvtannak és amolyan társalgó-félének is nevezhető. A szerző, úgy látszik, a törököt azonosnak véli a perzsával, mely utóbbi szerinte a világ legkönnyebb nyelve. Lehetséges azonban, hogy nem annyira török—perzsa nyelvrokonságra gondol, hanem arra, hogy a törökök a perzsa nyelvet beszélik. Talán ez az első tudósítás egy olyan nyelvről, amelyben postposiciók és hangilleszkedés van. — Ettől kezdve sűrűn látnak napvilágot a török veszedelem kapcsán a török népről és nyelvről szóló tudósítások, megjegyzések. A török nyelv hovátartozandóságát illetően különböző találgatásokról olvashatunk, melyek legtöbbje azonban a perzsa, az arab és a tatár nyelv köré csoportosul. A nagyhírű GUILLAUME POSTEL, akit Theseus Ambrosius mellett az általános nyelvészet megalapítójául említhetünk, már a XVI. század közepe táján megállapította, hogy a török nyelv tatár eredetű, és semmi köze sincs az arabhoz. Ennek bizonyítására a nyelvhasonlítás módszeréhez nyúl és az időjelölések köréből vesz példákat, ami igen modern elgondolás korához képest. így ír: ,,. . .je veus mettre comme ils l'appellent en Arabe & en Turc, l'heure du fin matin s'appelle des Arabes f u b u h, & des Turcs, f a b a h ou i r t e h. Le point du jour en Arabe bêcher, St en Turc d e n g 1 e k. Midien Arab d u h u r , & en Turc o y 1 e, & o i 1 e n e m a z i. Entre deus & trois, en Arabe h a t z r i, & en Turc ichindi , &ichindi n e m a z i. Le Soir en Arabe m a g r i b, & en Turc agfiam, ag g f 1* a m n e ma z i. Le tard en Arabe h a f f a ,& en Turc ietfy, ouietfynemaki (De la Republ. des Turcs, I. 48). Egy másik, 1575-ben megjelent könyvében (Des Histoires Orientales), kimondja, hogy a török a tatár nyelvhez hasonló (i. m. 20) és hogy a két nyelv közötti hasonlóság kisebb fokú, mint a francia, a spanyol és az olasz vagy az angol és a német között (i. m. 35). A XVI. század másik ismert és többször emlegetett általános nyelvésze, TH. BIBLIANDER, MIECHOVI MÁTYÁS nyomán szintén a török—tatár nyelvrokonság mellett száll síkra. A kérdés azonban ezzel még korántsincs véglegesen tisztázva és eldöntve. Nagyjából helyes irányban tapogatóznak a tudósok, de nem tudnak véglegesen megmaradni egy helyesnek mutatkozó feltevés mellett. CONRAD GESSNER pl. elkülöníti a török nyelvet az egyiptomitól, hébertől, ,,illir"-től, örménytől; kijelenti, hogy a török és az arab nyelv eltér egymástól, noha egyazon írást