Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Hegedűs József: A felfedezések kora és a nyelvtudomány 329

A FELFEDEZÉSEK KORA ÉS A NYELVTUDOMÁNY 335 tanak. Nyilvánvalónak látszik, hogy a hottentotta nyelvcsalád első általános nyelvészeti értékeléséről van szó s így érdemes idézni DURET megállapítását: „. .. que sont les voix des bestes brutes, d'autant qu'ils ne semblent former aucun accent en parlant, sinon vn certain cry esclattant qui représente ie ne scay quel murmure mal aggreable : laquelle langue est du tout différente des autres langues, bien qu'elle aye plusieurs mots communs auec la langue des Arabes..." (i. m. 551). Bizonyos mértékig ezzel rokon G. HORN rövid megjegyzése: ,,. . .Hotetot a glocitante sermone vocantur" (Arca Noae, 1666, 341). Valamely Abessziniától délre eső közép-afrikai néger nyelvről a brazil indián nyelv kapcsán már említett BAELAEUS azt mondja, hogy a terület, valamint a vallás különbözősége folytán e benszülöttek nyelve igen változatos és eltérő (i. m. 104). Igen érdekes H. BnuscioTTO-nak, egy olasz hittérítőnek a Kongómelléki bantu nyelvről írt ritka nyelvtana, az 1659-ben megjelent Regvlae qvaedam pro difficillimi Congensium idiomatis. Ebben elég világosan megmutatkozik a nagyfokú különbségek felismerése a klasszikus nyelvek és egy ilyen „barbár" nyelv között. Mintegy összeütközni látszik a klasszikus grammatika és az addig ismeretlen, távoli, exotikus nyelv a maga egészen különleges szerkezetével. Mindez igen nagy gondot okoz a szerzőnek. Felismeri, hogy ebben a nyelvben pl. nincs deklináció, hanem különleges kategóriajelző prefixumokat kapnak a névszók. Az érdeklődők körében bizonyára meglepetést válthatott ki e nyelvtan. A „grammatika" évszázadokon át szinte egyértelmű volt a latin nyelvvel, sőt ezen túlmenően magával a Nyelvvel. A „grammatikától" eltérés jóformán a Nyel v-től való eltérést jelentette, valami magától értődő „standard"-tól való eltérést. — A kategória jelző prefixumokról így ír: „Et primo aduertendum hic generaliter est, quod in ista lingua non attendae sunt Declinationes, sed potius Principiationes. . ." (i. m. 1—2). Nyolc ilyen „principiatio"-t különböztet meg. A „prima Principiatio" pl. ez: „Nomina huius principiationis incipiuntab E, eorumque articulus est Ria ; v. g. Entondo ria nzambianpungu, Laus Dei" (i. m. 2). Az igeragozásról szólva megpróbáfja alkalmazni a latin nyelvtan kategóriáit, mint conjunctivus, indicativus; beszél a gerundiumról, aktív és passzív ragozásról, de mindig figyelmeztet, hogy mindezeket kissé másként kell értelmezni, mint a grammatikában". Ez a nyelv — mint mondja — rendkívül nehéz. Aki meg akarja tanulni, annak bizony sok gyötrődést jelent:". . . débet etiam sedulo studere ac insudare..." (i. m. 15). J. MEGiSERi-nek 1603-ban megjelent Thesaurus Polyglottus-a az afrikai nyelveket a 8-ik táblázatban már külön tárgyalja. Ezt a nagyjelentőségű szótárt használja sűrűn a már említett M. MARTINI, amikor Európán kívül eső nyelveket akar bevonni általános nyelvészeti jellegű szófejtéseibe, mint pl. egy néger—török szófejtésnél:". . . NIGRIT. Guighimo coelorum dominus & g i o g Turcis est coelum" (Deus címszó alatt) 8. A távolkeleti nyelvek közül a maláj nyelveknek alakult ki a leggazdagabb grammatikai és szótári irodalma. E nyelvek feltárásában a portugálok távolkeleti uralkodó szerepét megtörő hollandoké a vezető szerep. A maláj nyelv különálló, vagyis „eredeti" nyelv; könnyű és hangzása kellemes — mondja a híres OLEARITTS (Orient. Reisebeschr. 1696 [későbbi kiadás !] 82—3). Különállóságát emeli ki DE BRY is azzal, hogy teljesen elkülöníti mind a sziámitól, mind a kínaitól: „Diese Sprachen sind so weit von eynander vnterscheiden (dass keine mit der andern etwas gemein hat. . ." (i. m. VIII. 33—4).