Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Hegedűs József: A felfedezések kora és a nyelvtudomány 329

334 HEGEDŰS JÓZSEF ről hozott alapelveit sok tekintetben módosító igénnyel lép fel, valamint az, hogy a későbbi nagy szintézisekhez nélkülözhetetlen nyelvi adatok fölhalmozódását segíti elő. Az utóbbit illetően az utazókon, felfedezőkön kívül nem jelentéktelen szerepet játszottak a hittérítők — katolikusok és reformátusok egyaránt —, akik az európai térveszteség pótlása céljából rajzottak ki az újonnan felfedezett területekre s ott tevékenykedve, a térítési munka sikere érdekében meg kellett tanulják az ottani benszülöttek nyelvét. CRESCENTIUS MATHERUS-nak Leusden-hez intézett levelében Misztótfalusi Kis fordításában pl. ezt olvassuk az amerikai hittérítők egyikéről:'\.. .Több negyven esztendejénél, hogy a' kegyes Férfiú Elliótus János az Uj-Ángliában a' Ripensis Ekklésiának (melly Bostóniához tsak egy mii-föld) Lelki-pásztora, az Uj -Világbéli Nemzetségeknek megtérítésekre kivált-képen-való indulattal felgerjesztvén, az Indiai nyelvnek megtanulására adta magát, hogy nékik könnyebben és bóldogabbúl az Evangéliomnak titkait kinyilatkoztatná. Minek-okáért ez az Elliótus az Uj-Világbélieknek Apostoloknak (nemis oknélkül) tartatik. Ez a' Tiszteletes Férfiú az egész Bibliát, nem kitsiny munkával, Indiai nyelvre fordította. Egyszersmind külömbkülömbféle tractátusokat, mellyek az Erköltsbéli Theológiát nézik, és Catechésiseketis Indiai nyelvre forditott". . . (egy másik hittérítő Marshippang városban:) (Első Prédikátor abban az Ekklésiában Anglus volt, ki az Amérikánusok nyelvét értvén, nékik a' magok nyelveke hirdette az Evangéliumot" (ORSZÁGH L., Misztótfalusi Kis és az első magyar könyv Amerikáról. Magy. Könyvszle, 1958. 1. sz. 25). 7. Az amerikai nyelvekhez hasonlóan az afrikai nyelvek is komoly problémát jelentenek. Grammatikai és szótári feldolgozás tekintetében messze elmaradnak az amerikai nyelvek mögött, ami könnyen magyarázható azzal, hogy Afrika az akkori hódítások útvonalából (legalábbis Közép-Afrika) némileg kiesett, legfeljebb a körülhajózás során útbaejtett, majd megismert szigetek és partmenti részek nyelveit regisztrálták elsősorban. Mint az amerikai nyelveknél láttuk, itt is általánosságban a sokféleség, a változatosság ragadja meg a figyelmet. MAGINO: ,,...le genti dell'Africa parlano con molti, varij, e diuersi linguaggi. . ." (i. m. 133). A DE BRY-féle útleírás-gyűjteményben (1600-ban jelent meg) neves és kevésbé neves utazók megfigyelései a nehézségre és változatosságra való utalás mellett némi tájékoztatást is nyújtanak a közép-afrikai nyelvekről, igy pl. az angolaiak nyelvéről: „Die Spraach deren von Angola ist dieselbige /die von denen auß Congo auch gebraucht wirt/ . . . allein der vnderscheid ist allda/ der zwischen den Nationen /so mit einander grentzen /zu seyn pflegt/ wie zwischen den den Portugalesern vnnd Castilianern /oder den Venetianern vnd Calabresern: Welche /dieweil sie die Wort anders pronuncieren vnd auß sprechen/ wiewol sie eine Spraach haben doch einander etwas schwerlich verstehen" (Reisen in Orient. I. 21.) Az gyűjtemény VI. kötetében alighanem Guinea egyik nyelvének, a szuszu nyelvnek első komolyabb regisztrálásáról olvashatunk, közel 200 szó és kifejezés kiséretében (i. m. 150-től). RAMTJSIO szerint a „lingua Abissina", amelyen valószínűleg általában a néger nyelvet érti, „igen nehéz és regulázatlan" (i. m. 237). Utazók, hajósok véleményére hivatkozva mondja DTTRET, hogy a Jóreménység Foka körül sok nép él, akik sok és különféle, egymástól teljesen elütő nyelveket használnak. Ezeket a nyelveket csak azok értik, akik mint anyanyelvüket használják (i. m. 552—3). Egy másik helyen egy „barbár" afrikai nép nyelvéről azt írja, hogy nyelvük hangjai állati hangokhoz hasonlí-