Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Fokos Dávid: cirill 235

ISMERTETÉSEK - SZEMLE 237 az alakoknak egy közös cikkben való egyesítésével, amikor ti. nem alkotnának új és külön szócikkeket az olyan szavak, mint pl. aénid, asnim, aénis és a rájuk utaló atnid, atnim, atnis (a 15. lapon). Talán kívánatosabb volna más eljárás követése a szorosabb (állandóbb) összetételt alkotó szavakkal, nevezetesen az ilyen szavak második tagjával kapcsolatban is; ezt (a második tagot) ti. gyakran hiába keressük a maga külön helyén — összetételében vagy összetételeiben is bemutatva, pedig jelentésének és használatának teljes jellemzéséhez hozzátartozik az összetételekben való szerepe is. így például pon (illetőleg pom) 'vég' alá (291—2) odakívánkozna a 14. lapon közölt aspon, aspom szó is ('CBOH, coőcTBeHHbift') (pl. aspon nan, aspom nan 'CBOÍÍ xjieß'); ez segítene megérteni a 292. lapon pom alatt idézett szólást is: vodíz muzik pom pi 'cbiH OT nepBoro My>KHKa' (tkp. 'az előbbi férjtől való fiú') (vö. WICHM.—UOT. 212: pon, pom 'vég' alatt: Ud. as-pom 'eigene Arbeit, selbstgemacht', V., Ud. bat-pom 'isän-, isänpuoleinen', V. ki-pom udz 'Handarbeit'; nálam: Úd. ajcpom 'väterlicherseits, Ud. ai-pom-pi 'Waisenkind väterlicherseits'). Ugyanígy pl. nira 'makacs, csökönyös' alatt (248) kívánatos volna utalás a hasonló jelentésű asnira szóra (14). Észrevételeink a szótárnak szerkezetére, nem pedig kitűnő anyagára vonatkoznak. Ugyanígy a szótár szerkezetére vonatkoznak következő megjegyzéseink is. Nagyon sajnáljuk, hogy a változó tövű főneveknél és igéknél nincsen külön utalás a szó változó tövére, hogy mely nyelvjárásokban mutatkozik a teljesebb vagy a bővített tő. Igaz ugyan, hogy a nyelvtanban (460—2) egy hasznos jegyzéket kapunk több változó tövű szóról és több szócikkben a felsorolt példák és szólások mutatják a szó tövét, de ezek sem igazítanak útba minden változó tövű szóval kapcsolatban. így például a natk 'tőr, csapda' töve naïk- és nalkj- (1. WICHM.—UOT. és SWb.), de a tájszótár (234) csak a natk alapalakot idézi (példák nélkül) és így bizonytalanságban hagy afelől, hogy változó vagy változatlan tövű-e ez a szó. Még két dolgot kell szóvá tennünk, melyen egy következő kiadásban könnyen lehetne változtatni. Szólásokat a szótár sokszor értelmük szerint, de szószerint is lefordít, ami mindenképpen helyes eljárás (pl. a 25. lapon: berdtem kagate oz kaféaitni értelmezése:''nOA JiOKa^HH KaMeHb BO/ja He TeqeT,' de ott van a szószerinti fordítás is: 'HenjiaMymero peöeHKa He yKamiBaioT'), de már pl. ezt a szólást (a 18. lapon): AV., V. bat kok pev, FV. (Keres.), Pécs., KSz. bat kok pel, Ud. ai kok pev, Vm. ai kok pë, Ud. (Vend.) ajei kok pev 'ßecb (BCH) B OTua' ('szakasztott apja, az apjára ütött'; 1. pl. HADROVICS—GÁLDI) sem bat, sem kok, sem pev alatt nem magyarázza meg. Nehezen is tudnók megérteni a szólást, ha nem igazítana útba az új LITKIN—TIMTJSEV—KoLEGOVA-féle komi-orosz szótár [ennek ismertetését 1. alább], ahol azt olvassuk, hogy bat kok pev tréfás szólás, értelme 'ßecb B OTua, BbiJiHTbiH OTen' ós eredeti szószerinti jelentése: 'oAHa 113 nor OTíja', vagyis 'apjának, az apának fél lába, apja egyik lába'. Végül még egyet ! A magánhangzók kettőztetése ott, ahol az i~0 váltakozással van dolgunk, a magánhangzó hosszúságát jelöli; pl. loi ]^y lov 'lélek': FV., Vm., I. loo [olv. /ö] (200), viszont pl. az I. loo ^J V. loe 'lesz', I. vooma ^ V. voema 'jött' stb. alakokban (460) ,,két egyforma magánhangzó" van [tehát(?) lo{o, vo,oma,

vagy lö, vöma ?]. A fenti jelölés zavart okozhat. A felsorolt szépséghibákkal és hiányosságokkal szemben azonban kiemelkedően jeles tulajdonságokban is bővelkedik ez a szótár. Igen nagy és igen értékes új anyagot tár fel. Az egyes szavak nyelvjárási alakjainak közlése sokszor világos képét adja az egymástól legjobban eltérő két alak közti átmeneteknek. Nyelvtani vázlata is sokszor új képet ad a név- és igeragozás változatos nyelvjárási alakjairól és használatukról. Aki ezentúl a zűrjén nyelvtan bármelyik ágával foglalkozik, az nem igen hagyhatja figyelmen kívül e'szótár és nyelvtan gazdag anyagát és megállapításait. Az anyag közlésében is — elismerésre méltó módon— fonetikus átírásra törekszik a hivatalos helyesírással szemben. Különösen fontos ez az eljárása a palatalizált mássalhangzókkal (pl. THAHH és rußbHfl 'istálló' 79. 1.) (itt elkerüli azoknak a hiányosságoknak egy részét, melyeket LITKIN a CoBpeMeHHbiíí KOMH H3HK I. kötetének 76. lapján a hivatalos helyesírással kapcsolatban szóvá tesz) és az affrikátákkal kapcsolatban. A hivatalos* helyesírás add3UHU 'látni' írásával szemben különbséget tesz ad3d3bimi [= ad'zâzini] és add3biHbi [= adtd'zini],

sőt adbd3biHU [= ad', d'zinij alakok közt. A 459. lapon egy igen tanulságos táblázatot is közöl az affrikáták különféle (részben feltűnő) jelentkezéseiről: