Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Erdődi József: Általános és indoeurópai nyelvészeti kongresszus Innsbruckban 225

ISMERTETÉSEK — SZEMLE Általános és indoeurópai nyelvészeti kongresszus Innsbruckban A második világháború szétzilálta az ,,Indogermanische Gesellschaft" sorait is. Majd egy évtized kellett ahhoz, hogy ez a nagy hagyományokra visszatekintő tudományos társaság tevékenységét újból felvehesse. Elnöke M. Leumann zürichi professzor lett, kinek vezetésével az ,,Indogermanische Gesellschaft" összegyűjtötte tagjait és megindította folyóiratát, majd nemzetközi kongresszusokon az előadói emelvényhez szólította az általános nyelvészet és az indoeurópai összehasonlító nyelvészet képviselőit. Váratlanul napfényes őszi időben gyűlt össze a ,,II. Fachtagung für indogermanische und allgemeine Sprachwissenschaft" másfélszázfőnyi nemzetközi gárdája Innsbruckban 1961. okt. 10—14-én. A résztvevők tizennégy országból sereglettek össze — Angliától Indiáig húzódik ezen országok földje — a meghirdetett 22 előadás meghallgatására. Európában ugyanekkor a világpolitikai feszültség légköre honolt, de a megnyitón felszólalók (az egyetem rektora: ENGELBERT GUTWENGER és az Osztrák Tudományos Akadémia elnöke: RICHARD MEISTER, a békés megértés eszközeként méltatták az emberi nyelvet, és a világ békeóhaját hangoztatták. A kongresszus munkája valamelyest a strukturalizmus és a hagyományos nyelvészet bajvívásának képét mutatta. A kimondatlanul is felvetett kérdés az volt: lehetséges-e a strukturalizmus módszerével az összehasonlító és a történeti nyelvtudomány évszázados eredményeit megqrizni s továbbfejleszteni. A strukturalizmus teljes értéktelenségét, terminológiájának üres és zavaros voltát gúnyosan rántotta sárba az első előadó, ALFONS NEHRING (Würzburg) ,,Strukturalismus und Sprachgeschichte" c. előadásában. NEHRING a strukturalizmus helytelen filozófiai alapját, szűk látókörét, módszerének tartalmatlan formálisságát kárhoztatta; rámutatott arra, hogy a strukturalizmusból éppen a strukturális gondolat hiányzik, értelmetlenségig atomizált nyelvdarabkákkal próbálkozik dolgozni. De a strukturalizmusnak is akadtak szóban és előadási tettben védői, akik megkívánták, hogy ne csak az amerikai strukturalizmus szélsőségesen szemantikaellenes képviselőit idézgessék. így pl. FRANCISCO R. ADRADOS (Madrid) utalt arra a kezdődő kompromisszumra, amely az európai strukturalisták módszerében megnyilvánul. ANDRÉ DE VINCENZ (Heidelberg) MARTINET alaktani és CH. ULLMANN szemantikai munkájára utalt. WILHELM APPEL (Bécs) — TRTJBETZKOY tanítványa — is az amerikai strukturalistákétól eltérő módszer hasznosságára, megtermékenyítő erejére célzott, viszont A. SCHERER (az „Indogermanische Gesellschaft" új elnöke) némely fiatal nyelvész agresszív magatartását kifogásolta. GEORG HINCHA (Köln) bemutatta, 15 Nyelvtudományi Közlemények LXIV. 1.