Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Sulán Béla: Magyar -ó > szláv -ou > -ov? 209

220 SULÁN BÉLA magyar köznyelv hatásának is a szlovák, illetve ukrán nyelvterületbe ékelt vegyes lakosságú városokban, amelyek e területek gazdasági és kulturális, központjai. E mellett a köznyelvi hatást közvetíthették feléjük a múlt század második felétől a magyar kormányok magyarosító politikájának megvalósítása végett e községekbe helyezett magyar nemzetiségű hivatalos személyek (jegyző, csendőrőrs és a század végétől gyakran a tanító is); végül a kárpátukrán nyelvjárásokban a magyar köznyelvi hatás a budapesti építkezéseken végzett idénymunka révén is érvényesült. Talán figyelemre méltó, hogy adataim szerint, a kárpát-ukrán nyelvjárások a szóvégi -ó kiküszöbölése érdekében a magyar -ó : szláv -o ~ -a formánscsere mellett más morfológiai eszközzel is élnek: az átvett magyar szót (magyar szóvégi -d-ját is megtartotta) megtoldják egy, a kárpát-ukránban gyakori (pl. -ka nőnemű) képzővel ; és így illesztik be a jövevényt a saját nyelvi szótani-morfológiai rendszerbe (vö. pl. a kárpát-ukrán bankóka, capóka, dugóka, zebevalóka szavakat). — A lengyelből idézett czako és jorga is egy magyar -ó végű változatra mennek vissza, de nem közvetlen népi érintkezés révén, hanem udvari-nemesi kapcsolatok útján kerültek a lengyelbe. 11. Még néhány szót HADROVICS „ellentmondó" adatairól. a) Azt hiszem, nem meglepő, hogy a szerb-horvátban olyan szóalakpárokat is találunk, mint az aëo ~ aëov, Laslo ~ Laslov, sőt, az sem különös, ha ugyanaz a szerző egyazon művében a Laslo és Laslov alakváltozatot egyaránt használja. Ha a szerb-horvát belső törvényszerűségeiből indulunk ki, természetesen nehéz az ilyen alakpárok eredetét megmagyarázni. Ha azonban a magyar nyelvjárásos környezetből indulunk ki, nem találunk itt semmiféle „ellentmondást". A szerb-horvát nyelvterület északkeleti pereme ugyanis záródó diftongusos magyar nyelvjárásokkal, és északnyugati pereme pedig diftongusmentes magyar nyelvjárásokkal érintkezik. Az aëo *y> aëov és Laslo ~ Laslov alakpárok két külön átvételre, ún. kettős átvételre vallanak: az aëo és Laslo változtatok magyar diftongusmentes, azaz -ó végű alakváltozatok, az aëov és Laslov pedig magyar záródó diftongusos, tehát -ou (<-*-> au) végű szóalakok átvételei. A záródó típusú -ou ^ -au-íé\e megőrzött diftongusok területi megoszlását a térképmelléklet szemlélteti, ezt az MTA Nyelvtudományi Intézetében készülő Magyar Nyelvatlasz anyaga alapján Szőke István állította össze és rajzolta meg, amiért neki is köszönetet mondok. A térkép a nyelvatlasz vaktérképén készült, így annak szektorait (A, B, C stb.) és azokon belül a kutatópontokat (1, 2, 3 stb.) is megjelöli. (A térképmelléklet pontos olvasásához 1. BÁRCZI GÉZA [szerkesztő], A magyar nyelvatlasz munkamódszere Budapest 1955. 86-92. 1.) b) A korëol 'korsó' és sabol 'szabó' alakváltozatokat HADROVICS nem tudja megmagyarázni, miután a szerb-horvát belső törvényszerűségeiből indul ki. E változatok -ol szóvége ugyanis nem a szerb-horvátban keletkezett, hanem e terület magyar nyelvjárásosságában alakult ki az ún. reciprok analógia útján (e műszó jelentéséről, illetve a vele megnevezett nyelvi jelenségről 1. SÜLÁN, Pais-eml. 113.1.), amely kétnyelvű (ez esetben kétnyelvjárású) környezetben mindenkor érvényesül. A magyar dialektológusok jól tudják, hogy a zártszótagbeli -l- a magyarban -w-vá vokalizálódik, ily módon a zártszótagbeli -ol + msh. hangkapcsolat -ou- diftongust ad, amely a diftongusmentes nyelvjárásokban -ó-vá