Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Sulán Béla: Magyar -ó > szláv -ou > -ov? 209

MAGYAR -Ő > SZLÁV -OU ~ -OV? 221 egyhangúsodik, pl.: volt > vout >> vót, \ pisztol > pisztou :> pisztó stb. Kétnyelvű, illetve kétnyelvjarasos környezetben azután áz ilyenféle példák — a reciprok analógia útján — visszafelé is hatnak: a zártszótagbeli hosszú -o- vagy az (akármilyen eredetű) -ou diftongus -ol- hangkapcsolattal helyettesítődik, mint ezt számtalan közismert példa mutatja (vö. pl. a csók csolk változatát stb., továbbá [szláv Miëkovbcb >] ómagyar Miskouc > Miskolc stb.). Ily módon jöhettek létre a szerb-horváttal érintkező magyar nyelvjárásokban a korsó és szabó alakok mellett a *korsol és *szabol magyar nyelvjárási alakváltozatok is, amelyek szintén átkerültek a szerb-horvátba. Ezt a fejlődési folyamatot a következő módon képzelhetjük el, illetve ábrázolhatjuk: volt ]> vout >> vót csolk < csók pisztol > pisztou >> pisztó * korsói << korsó * szabói < — szabó Hogy ezek a feltételezett, a magyar nyelvjárásokból ez idő szerint ki nem mutatható (*korsol, *szabol) szóalakváltozatok egykor a déldunántúli magyar nyelvjárásokban megvoltak, — azt éppen a szerb-horvát korëol és sabol változatok bizonyítják. c) HADEOvicsnak az egy krónikából idézett horvát kinctarto adata egy magyar -ós alak átvétele lehetne. Mivel azonban ez az adat könyvszó, kérdés, hogy egyáltalán magyar jövevényszónak tekinthetjük-e a horvátban. A kincstartó szó ugyanis magyar udvari méltóságnév, és ha a fenti horvát adat magyar tárgyú szövegben szerepel, lehet alkalmi tudós átvétel („Lapax legomenon"), illetőleg magyar-környezetfestő stíluselem is. 12. Befejezésülnéhány általános érvényű következtetést szeretnék levonni: a) A szókölcsönzés tényeinek vizsgálata során szükséges maximális mértékben figyelembe venni mind az átadó, mind az átvevő nyelv nyelvjárásosságát. b) A nem rokon nyelvek közt történő szókölcsönzés során tekintetbe kell venni az ún. ^rendszerkényszer tényét, vagyis azt, hogy a kölcsönzött szavak beillesztése az átvevő nyelv morfológiai *s* morfonológiai rendszerébe szükségszerű és az átvevő nyelv rendszerében kimutatható törvényszerűségek szerint történik. c) Ha a különböző nyelvekben egy bizonyos jelenség csak egyetlen nyelvből származó jövevényszavakban mutatkozik meg, e jelenség okát nem az átvevő nyelvek belső törvényszerűségeiben, hanem az átadó nyelvben, pontosabban annak dialektális sokféleségében kell keresni. d) Helytelenek és elfogadhatatlanok a „hangtörténeten" alapuló olyan feltevések és elméletek, amelyeket nem igazol az adott nyelv nyelvjár ásossága. Az ellentmondó nyelvjárási adatok éppen arra utalnak, hogy az adott hangtörténeti tétel a nyelvjárásosság alapján felülvizsgálatra és kiigazításra szorul. SULÁN BÉLA