Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Sulán Béla: Magyar -ó > szláv -ou > -ov? 209

MAGYAR -Ó > SZLÁV -OTT ~ -OV? 213 3. Mint a példákból kitűnik, szóvégi helyzetben a mai magyar hosszú ó- helyén egyik szláv nyelvben sem találunk hosszú -d-t. Ez a helyzet a szlovákban is, amelyben pedig a magánhangzók kvantitása a hangsúlytól független és fonológiai szempontból releváns, azaz a nyelv jelentésmegkülönböztető elemként használja ki a hosszúság-rövidség-ellentétet. (Szándékosan említem itt csak a szlovákot, noha a) ebből a szempontból a cseh nyelv ugyanúgy viselkedik, mint a szlovák, és ~b) véleményem szerint a cseh nyelvterület is közvetlenül érintkezett a régiségben a magyarral a (dél) morvaországi cseh nyelvjárásokon keresztül, — aminek bizonyítékait egy másik tanulmányomban lesz alkalmam felsorakoztatni, illetőleg kifejteni. ) Tudni kell azonban, hogy a szlovákban főnév az egyes szám nominativusában — tekintettel a nemek és tövek szerint differenciált névszóragozási rendszerre — hosszú -ó-ra nem végződhet. Ebből talán arra lehetne következtetni, hogy a magyar ~ó -~ szlovák -ou r^> -ov talán az átvevő nyelv ragozási rendszerébe való beilleszkedés szükségességétől megkövetelt alaktani értékű „hanghelyettesítés" eredménye. E mellett látszik tanúskodni az is, hogy a szóvégi magyar -ó kiküszöbölésére a szláv nyelvek ismernek más megoldásokat is, ha ezek ugyan jóval kisebb számban fordulnak is elő. így pl. m. fakó >> egyes szlovák nyelvjárásokban, a morva nyelvjárásokban és a csehben fakó vagy foka, | m. bagó >> cseh bagó ^ baga, | m. disznó > cseh (és morva nyelvjárási) disna, \ m. csákó >• cseh cáka ; | m. nyj-i ganyó >> szarvasi szlov. gana 'aki rendetlenül öltözködik'; | m. bajúszkenyő >* kárpátukrán bajuskena, \ m. forgató 'kilincs' > kárpátukrán forgita, | m. pipavájó >> kárpátukrán pipavaj, \ m. bankó, csapó, dugó, zsebbevaló % pátukrkárári bankó-ka, csapó-ka, dugó-ka, zsebbevalóka (a -ka tárgyakat és személyeket jelölő főnevek nőnemű képzője, a szlovákban és a csehben is gyakran találkozunk vele: ennek segítségével illesztik be az átvett szavak egy részét a cseh, ill. szlovák ragozási rendszerbe); m. ásó > szbhv. asó, | m. kincstartó > szbhv. kinctarto, | m. László > szbhv. Laslo (HADROVICS i. m. Meg kell jegyeznem, hogy idézett forrásaimból csak azokat az adatokat vettem át, a jelenség értelmezése tőlem való). Ide tartozik a m. csákó és forgó 'a sisak tolldísze' > le. czako és forga (Zareba : Wçgierskie zapozyczenia w polsczyznie. — Jçzyk polski XXXI, 114). A m. -ó > szláv -ou ^ -ov és m. -ó >> szláv -o, illetve -a ^ -ka viszonyára később még visszatérek. 4. A jelenséget többen leírták, illetve közöltek rá számos példát a magyarral érintkező szláv nyelvekből, de csak HADROVICS kísérelte meg e jelenség magyarázatát a szerb-horvátban. ÜADROVicson kívül — de talán az ő nyomdokain haladva — érintette a kérdést BALECZKI EMIL (Vengerszkije zaimsztvovanyija v lemkovszkom govore szela Komlóska v Vengrii. Studia Slavica IV. 1958, 34. és 38. 1.), továbbá DEZSŐ LÁSZLÓ is (K voproszu o vengerszkich zaimsztvovanyijach v zakarpatszkich pamjatnyikach XVI—XVIII. vekov. Uo. 80—1. 1.). Egy évvel utánuk, a bánáti bolgár nyelvjárások ilyen típusú magyar jövevényszavaival kapcsolatban SZTOJKO SZTOJKOV, a szófiai egyetem tanára foglalkozott ezzel a kérdéssel — már a fentiekben idézett fontos tanulmányában. SZTOJKOV úttörő megfejtési kísérletét később még ismertetni fogom. 5. Tekintettel arra, hogy HADROVICS idézett cikke horvát nyelven jelent meg a III. nemzetközi szlavisztikai kongresszus előadásait tartalmazó, Magyar-