Nyelvtudományi Közlemények 64. kötet (1962)

Tanulmányok - Ladányi Péter: A kérdőmondatok logikai analíziséhez (Egy interrogatív logika vázlata) 187

A KÉRDŐMONDATOK LOGIKAI ANALÍZISÉHEZ (EGY INTERROGATÍV LOGIKA VÁZLATA) 195 álproblémákról van-e szó; most csak a kérdés pragmatikus típusait elemezzük elvont általánosságban.) A fent leírt négy alapvető típus között természetesen itt-ott átmenetek is lehetségesek. Ilyen átmenetet alkot az un. sokratészi kérdés a probléma és a feladvány között. Ez a módszer — ahogyan Platon ábrázolja — a katechetikus módszer ós a kollektív problémamegoldás eredeti kombinációja. Katechetikus módszer, mert a tanulót jól irányított kérdésekkel úgy vezeti a megoldás felé, hogy a megoldás a tanuló saját erőfeszítésének eredménye legyen. Ugyanakkor nem tiszta feladványmegoldás, mert maga a tanító-kérdező Sokrates sincs birtokában a leendő megoldásnak. Olyan problémamegoldás, amely kollektive történik, Sokrates bizonyos helyzeti előnyével. Ez a helyzeti előny nem abból ered, hogy Sokrates tudná már a megoldást vagy közelebb lenne hozzá partnerénél, hanem módszertani fölényében mutatkozik meg: „Mert rám is illik az, ami a bábákra, hogy tudniillik magam meddő vagyok a bölcsességben, és amit már sokan a szememrehánytak, hogy tudniillik másokat kérdezgetek, de magam semmire sem felelek, mert nincs semmi bölcsességem. S ezt jogosan vetik a szememre. Ennek pedig ez az oka: az istenség bábáskodásra kényszerít, de megfosztott a nemzéstől. Ennélfogva én magam egyáltalán nem vagyok bölcs, nincs is olyan fölfedezésem, amely lelkemből fakadt sarjadékom volna. Azok közül azonban, akik velem társalognak, némelyek először teljesen tudatlanoknak látszanak, de ha társalgásunk tovább tart, mindazok, akiknek az. isten megadja ezt, mind a maguk, mind a mások véleménye szerint, csodálatos előrehaladást tesznek. Világos ebből, hogy ők tőlem semmit sem tanultaky hanem önmaguktól sok szépet fedeznek föl és birtokolnak. Szülésüknek azonban az istenség és én vagyunk a megindítói . . . Fordulj hát hozzám, a bábaasszony fiához, aki magam is bábáskodom, és felelj nékem azokra, amiket tőled kérdek. S ha aztán feleletedet megvizsgálva egyet-mást abban látszatnak és nemigaznak ítélek, kiválogatom tehát és elhajítom, akkor ne haragudj rám, mint ahogy magzatuk érdekében azok az asszonyok szoktak, akik először szülnek."25 Átmeneti típusnak tekinthető a retorikai kérdések határozatlan neve alatt szereplő kérdések egy csoportja is. A retorikai kérdések egy része cicerói és már tárgyaltuk. Más része olyan természetű, hogy a hallgatót kérésekkel vezeti rá a megoldásra, revelál. Az ilyen kérdésekben erős a felszólító mozzanat. Lényegében a hallgató beállítottságán múlik, hogy az ilyen kérdéseket mennyiben tekintjük átmenetieknek a feladvány felé.26 Nem lehetséges viszont átmenet az 1. és a 4. kérdés-típus (a cicerói kérdések és a problémák), valamint a 2. és a 3. kérdéstípus (a feladvány és a tulajdonképpeni kérdés) között. 1. és 4. között azért nem, mert 1. definíciószerűen feltételezi a megoldottságot, míg 4. definíciószerűen feltételezi a megoldatlanságot, 2. és 3. között azért nem, mert ellenkező irányúak. A felszólító mozzanat rendszerint azoknál a kérdésfajoknál lép fel többkevesebb intenzitással, amelyeknél a megoldás a kérdező birtokában van. így 25 Platon Theait. 150 kk. 26 Sajátos szituáció jön létre, ha az ókori ember kérdésével a jósdához fordul: a Pythiához kérdést intéznek és az a kérdést (problémát) rejtvényként — kijelentő, felszólító vagy ritkábban: kérdő formában fogalmazott — rejtvényként adja vissza. Ezzel megkönnyíti a helyes válasz megtalálását. Ez a körülmény arra utal, hogy a rejtvény könnyebben oldható meg a tulajdonképpeni kérdésnél vagy a problémánál. A rejtvényben nem egy kérdés van elrejtve, hanem a kulcs megtalálása esetén a megoldás is. így a rejtvény, jóllehet maga is kérdés, a problémával szemben félig-meddig megoldás-számba megy. 13*