Nyelvtudományi Közlemények 63. kötet (1961)

Tanulmányok - Radanovics Károly: Osztják nyelvtudományok (Muzsi nyelvjárás) 21

OSZTJÁK NYELVTANULMÁNYOK 31 Kettős szám Nom. ùtrjdn xöldpipn Loc. àtrjdndn x^piqdndn Lat. ùtrjdna ~xöldpr\dna Többes szám Nom. üntdf x^lytä Loc. üntdtn ghlpdtn Lat. üntdta gnlpata 1. A főneveknek egyes, kettős és többes számuk van. Az egyes számnak külön jele nincs. A kettős szám jele -rpn, a többes számé pedig -f, -df. A főnévragozásnak három esete van: nominativus vagy alapalak, locativus és lativus. Az esetragok egyes számban a nominativushoz (ez rendszerint azonos a tőalakkal), a kettős és a többes számban pedig a kettős, illetőleg a többes szám jeléhez járulnak. Nominativus. A nominativusnak nincs külön ragja: az egyes számban rendszerint a főnevek főalakjával azonos: /n t 'ház', xuV 'hal', nëpdlc 'papír'. A kettős és a többes számú nominativus a kettős, illetőleg a többes szám jelével van ellátva: x^PVdn 'két

háló', x^P^f 'hálók' (egysz. xöl§pr

'háló'), \ker\dn 'két öreg ember', ihetf'Öveg emberek' (egysz. ïhi 'öreg ember'). Az -i-re végződő főnevek tővégi -fjüket a kettős ós a többes szám jele előtt e-re változtatják, például: ëwi 'leány', ktsz. ëwerjdn, tbsz. ëwef; Imi 'asszony' ktsz. imerjdn, tbsz. ïmeti. Az a tövű főnevek tővégi a-ja és a kettős, illetőleg a többes szám jele között egy j hang jelentkezik: shöla 'iskola', ktsz. skblajrpn, tbsz. shblajif; taxa 'hely', kt?z. taxàjr\dn, tbsz. taxàpt'. Többtagú, az utolsó szótagban redukált 9, § hangot tartalmazó, mássalhangzóra végződő tövek redukált magánhangzójukat a többes szám jele előtt kiejtik, például: x^pf 'háló', tbsz. Xnlpdf; sumßt 'nyírfa', tbsz. sümtdf; üzSt 'szán', tbsz. ù^ldf. A szilárd mássalhangzókapcsolatok viselkedése a kettős és a többes szám jele előtt: àpr 'eb, kutya', ktsz. àprjdn, tbsz. ämpaf (~ ämBdf); lut 'lúd', ktsz. lutr^an, tbsz. lüntdf; sas 'hát', ktsz. sasion, tbsz. sansdf; kunsêp' 'fésű, gereblye', ktsz. hunsdpr\dn, tbsz. huspdf; mhs 'mese', ktsz. mhsrpn, tbsz. mönzdt; jilc 'víz', ktsz. jihrpn, tbsz. jirjkdf; leur' 'falu', ktsz. hüfrpn, tbsz. hürtdf. A nominativus az alany, a tárgy, a főnévi jelző és a birtokos jelző kifejezésére szolgál. Példák: jogdtsH öldr\ wöj%f 'Megérkeztek az első madarak'; aj üxdl mënèmdSdm 'a kis szánt megragadtam'; purdé ïhi rhf 'azöreg ember háza'; ùTtumpijn 'az erdő mögött'. Locativus. A locativus ragja: -n, -dn. Az -dn hangalakú locativusrag általában nazálisra végződő főnevekhez járul (läjdm 'fejsze': läjdm^n 'fejszével', Xhtiqan 'két ház': ^htr\9ndn 'két házban', öldtj 'első', nldrpn 'először'), egyéb eset-ékben többnyire az -n ragalak használatos. A magánhangzóra végződő töveknél a locativusrag előtt inetimológikus j van, például: ïhi 'öreg ember', loc. ïhijn, taxa 'hely', loc. taxàjn. A íocativust általáoan a hol? kérdésre felelő helyhatározó, a mikor? kérdésre felelő időhatározó, eszköz- és társhatározó stb. kifejezésére használják. Példák: muupn 'a földön'; ^npatn ár xpjat 'a csónakokban sok ember van'; aldn 'télen'; läjdwßn 'fejszével', äpsem pún 'öcsémmel'.