Nyelvtudományi Közlemények 63. kötet (1961)

Tanulmányok - Radanovics Károly: Osztják nyelvtudományok (Muzsi nyelvjárás) 21

32 RADANOVICS KÁROLY Lativus. Ragja: -a (vagy némelykor előbbre képzett a). A magánhangzóra végződő töveknél a tővéghangzó és a lativusi a rag között ; kötőhangzó jelentkezik: Ihi 'öreg ember', lat. Ihijg,; taxa 'hely', lat. taxája.. A lativusrag előtt a szilárd mássalhangzókapcsolatok mindkét eleme megvan: üt 'erdő': unta 'az erdőbe'; jih 'víz': jir/hg, '\ízbe'; Iné 'hó': lönéa 'hóba'. A lativusrag segítségével a hová ? kérdésre felelő helyhatározót fejezik ki. Ezenkívül a lativusrag előfordul még mód-, cél- és részeshatározói, valamint translativusi funkcióban is. Példák: gntg, 'házba', tagajdtá 'helyekre'; jama 'jol'; ma jirjha manldm 'én vízért megyek'; mogti golgosa (v. hollósa) nhtti pitsdm 'rögtön segíteni kezdtem a kolhoznak'; ghnq, 'királlyá'. 2. Az osztják nyelvben valamikor l ablativusrag is volt. E rag azonban ma már csupán néhány határozószóban van meg, például: nümaVta 'felülről', TcämdV ta 'kívülről', taV ta 'innét' stb. Ezen határozószók -ta eleme mutató nóvmási eredetű nyomósító elem (BUDENZ: NyK. XXIII, 152; PATKANOV— FUCHS: 97—8; KARA: NyK. XLI, 176—7). Az ablativusi viszony kifejezésére a M. nyelvjárásban az eV ti névutót használják: húr eV ti 'faluból', tut eV ti 'a tűzről' (1. a névutóknál). 3. A ne 'nő, asszony' főnév ragozása rendhagyó. A kettős és a többes szám jele, valamint az esetragok ner\- tőhöz járulnak: loc. nèr\dn, lat. ner\a\ ktsz. ner\r\dn, tbsz. ner\dt. —A gü 'férfi' szóban — az -a-ra és i-re végződő főnevekhez hasonlóan — valamennyi végződés előtt / hang jelentkezik: loc. gújin, lat. güjg; ktsz. gùjrjdn, tbsz. güjit. Példák az esetek használatára Nominativus. a) A 1 a n y : ëwi jam sog tajiV 'a leánynak szép ruhája van (tkp. a leány szép ruhát bír)'; ëwer\dn tajteiqdn ár sog 'a két leánynak sok ruhája van'; ëwerjdn as pitàra manldrftn 'a két leány a folyó partjára megy'; göldpr\dn gőpvn 'a két háló a csónakban van'; hämßnïmetlhjldt (v. Itfl't) 'az utcán asszonyok állnak' ; ghlpdt as pitàrn 'a hálók a folyó partján vannak' ; in ganti mif (v. muf) muw^n shblajit üttet 'most az osztják nép földjén iskolák vannak'; as pitàrn gnpet üttet'a folyó partján csónakok vannak', b) Tárgy: ma ikija so% malem 'én az öregnek ruhát adok'; ma jaldp sog tajlem 'nekem új ruhám van (tkp. én új ruhát bírok)' ; min tyjlamen goram mis 'nekünk (kettőnknek) szép tehenünk van (tkp. mi ketten szép tehenet bírunk)'; ma l-pus poshan ësVsdm 'én egyszer elsütöttem a puskát' ; nl§r)dn ma hitsajdm tor^n wërti 'először elküldtek szénát kaszálni (tkp. először elküldettem szénát csinálni)', c) Birtokos jelző: pures ihi ght as pitàr^n amâsÇ 'az öreg ember háza a folyó partján van'; ma tor^n hutn fimesldm 'én a fűben (tkp. a fű között) ülök'; ma pum hutn olUm 'én a fűben (tkp. a fű között) fekszem'; ma úgldm Ihèguwat manV 'az én szánom a hóban (tkp. hó hosszat) megy' ; x^trjdn lipijn (v. libijn) ár gojat 'a két házban sok ember van'. Locativus. a) Helyhatározó: ma x^tn ültem 'én a házban lakom'; lopasn ár letdt 'az éléskamrában sok élelem vanT

;

ma ghp^n ömdsldm 'én csónakban ülök'; ma Inén Ihjldm 'én a hóban állok'; ma jih*n üéilildm (v. üzilildm) 'ón a vízben úszom'; ma sholajn útitildm 'ón az iskolában tanulok'; gôlSpnàrguV 'a hálóban sok hal van'; x^tr\dndn ár gojat 'a két házban sok ember van'; murj hürtewn shblajr\dn^n tiàwremdt útitifaf'a, mi falunkban két iskolában tanulnak a gyermekek'; x^P"ndn9n jèsa xulüV 'a két hálóban kevés hal van'; götdtn