Nyelvtudományi Közlemények 63. kötet (1961)

Tanulmányok - Radanovics Károly: Osztják nyelvtudományok (Muzsi nyelvjárás) 21

OSZTJÁK NYELVTANULMÁNYOK 27 'csónak', tùp' 'csak, alig(hogy)'; tgT 'tél', gota 'hol', hürtdf 'falvak', lût 'lúd', ömdsldf 'ülnek'; Icárhndti 'fordulni, fölfordulni', kèuf 'kő', tefoptati 'teljesíteni', jhlc 'jég', jilt 'víz', wepaß 'papír'. Mondatbeli kapcsolatokban a p', f, Jc zárhangok többnyire nem aspiráltak. Például: jik eV ti 'a vízből'; út tumpijn 'az erdő mögött'; rèp eV ti 'a dombról'. rj. — STETNITZ szerint (OVd. I, 20) a Szin. nyelvjárásban ö (STEINITZ: Ö), 0, ü után, valamint az -ajix-, -éyx- hangkapcsolatban posztpalatális r] hangot ejtenek. Feljegyzéseimben "csupán az o, ü után és az -agg- hangkapcsolatban előforduló posztpalatális j] hangra van példa: lorfii 'bemenni', x^ïlg- 'mászni', jayxdV 'jár'. Egyéb fonetikai helyzetben mediopalatális rj hangot jelöltem: jàiptiz', ar\hi 'ànya', wè,r\ 'vő', jirfica 'vízbe', mur\ 'mi'. — Az r\ (n) hang csak szóbelsejében és szóvégen fordul elő. ;'. — KARJALAINEN a j palatális spiránst j-vel jelölte (KT. 167ab. DN. {dm, Kaz. iám" 'gut'; 280b: Ni. x*i' 'wer'). E jelölésmódban az a régi felfogás tükröződik, amely szerint a j hangot emelkedő vagy ereszkedő diftongus simuló elemének, azaz felhangzónak (f) tekintették (SETÄLÄ: FUF. I, 43; KARJALAINEN, OL. X—XI). STEINITZ szerint az osztják j prepalatális spiráns (OstjGr. 42). Én szókezdő, szóbelseji (intervokalikus és szótagzáró), valamint szóvégi helyzetben egyaránt palatális j spiránst hallottam és jelöltem. Példák: jam 'jó', jif 'bátya', jésa 'kevés', x'Ufa 'férfiért', af 'kis, kicsiny', mhjldti 'vendégeskedni'. A j hang utolsó része abszolút szóvégen némelykor elzöngétlenedik: xof 'ki', whf 'állat, madár'. Utolsó részében zöngétlen f hang a Kaz. és a Ni. nyelvjárásban is van: Ni. %$, Kaz. ^of 'wer' (KT. 280b), Kaz. wof 'Tier; Elentier' (KT. 205a). w. — Bilabiális spiráns. KARJALAINEN e hangot — miként a palatális j spiránst is — félhangzónak tekintette és w-val jelölte (OL. X; KT. XXVI). Bilabiális w-t csak ritkán jelölt (OL. XII, KT. XXVIII). A bilabiális zöngés spiránst PAASONEN (PAAS.—DONN., OstjWb. XV) és STEINITZ (OVd. I, 22; OstjGr. 42) nyomán w-vel jelölöm. Abszolút szóvégi helyzetben általában utolsó részében elzöngétlenedő uf hangot hallottam. Példák: wàtti 'látni', welpdsldti 'vadászni', whs 'város', %uwat 'hosszat, mentén', ^ntew' 'házunk', Ihuf 'ló', muw' 'föld', jèéluvf 'iszunk'. Likvidák: r, l, l, Î. Az r és az l utolsó része abszolút szóvégi helyzetben elzöngétlenedik: f, V. Például: kùf 'falu', piV 'társ, barát', tox§V 'szárny', IwéV 'leánya', jiV 'jön', mim?''megy'. Ugyanilyen, utolsó részében elzöngétlenedő f és V hangot hallottam zöngétlen zárhang (különösen t) és s előtt is matti 'valami', tuVta 'onnét', taVti 'húzni', xa&f 'írnak', lorjVt''bemennek', güV sdm'hallottam', wlfsuw 'csináltunk'. Zöngétlen zárhang (különösen t) után némglykor az l hang első része válik zöngétlenné Cl), például: ^nflam 'házaim', jo^ëflamdn '(mi ketten) érkezünk', jot'larjdn '(ők ketten) játszanak'. Zöngétlen zárhangok (különösen két t) között — némelykor egyéb fonetikai helyzetben is — teljesen zöngétlen L hangot hallottam: joxdtLf 'érkeznek', jotLf 'játszanak', jotL 'játszik', xatL 'nap'. — Utolsó részéBen elzöngétlenedő f és V hang más osztják nyelvjárásokban is előfordul, például: (KT. 70b) Ni. áf, V. äV, Vj. äV 'viel', (KT. 984b) V. toy'èî, Vj. tpyêï 'Schwung-, Schwanzfeder' (vö. még STEINITZ, OVd. 1, 194). — Mondatbeli"kapcsolatokban a szóvégi V ós r' hangot magánhangzó -és zöngés mássalhangzó előtt zöngésen ejtik: àl^jmanà! 'ne menj!'; hür^hVti 'faluból', àr^jwnf 'sok állat'.