Nyelvtudományi Közlemények 63. kötet (1961)

Tanulmányok - Loványi Gyula: Hunfalvy Pál életéből 3

LOVÁNYI GYULA kalom lenne, ha Arany ur a kis kalandot ezen ünnepélyre közleni ! (így)". — A messze idegenbe szakadt lelkes magyar asszony óhaja nem teljesülhetett. Nem jelent meg a Koszorúban a Shakespeare születése négyszázadik évfordulójának ünneplésére szánt ,,kis kaland". A másik levélíró Deskó András, ,,.. .az Orosz Czár kollegiális Tanácsosa ... a' Pleszkói sajtó czenzora . . .". — (Pleszkov, 1864. március 6.): Húsz éve távol van magyar hazájától. A csuvasokra vonatkozó munka fordításával foglalkozik. Érdekesen tájékoztat bennünket Lubicz-Romanovicz asszonyról. Azt írja, Pétervárt jártában meglátogatta; mintegy harminc éves, somogyi születésű, s nem tud oroszul. — A következő, hely és kelet nélküli levélben közli Deskó: Magyarországon járt, ellátogatott szülőföldjére, Ung—Bereg vidékére. Tudósítást küld majd a cseremiszekről és a finnekről. — Lubicz-Romanovicz asszony idézett 1864. január 21-i levelében azt írja, hogy Deskó Hunfalvy üdvözletét hozta. Mikor találkozhatott Deskó Hunfalvyval, vagy mikor kérhette Hunfalvy levélben, hogy közvetítse üdvözletét? Deskó 1864. március 6-i leveléből ugyanis arra lehet következtetni, hogy ez az első kapcsolata Hunfalvyval. , 12. Támogatásért is nem kevesen fordultak Hunfalvyhoz. S nem hiába. Szemléltetésül néhány esetet említek meg. Vass József kolozsvári piarista tanár, 1858-tól kezdve az Akadémia levelező tagja „Nemes Hazafi, Mélyen tisztelt Uram!" megszólítású 1857. szeptember 16-i levelében értesíti Hunfalvyt, hogy három Göttingába készülő fiatal „egysóghívő" pap, név szerint Buzogány Áron, Ferencz József és Marossy föl fogja keresni. Kéri Hunfalvyt, legyen segítségükre. — Mint ismeretes, a három unitárius pap Göttingában Budenz baráti köréhez tartozott. Weber Fanny (Késmárk, 1862. február 19.) megköszöni, hogy eljárt nyugdíja ügyében, jóllehet alig ismerte őt Hunfalvy. Megjegyzi, „dass in unserem theuren Vaterlande die Armuth des Lehrstandes zu gross ist ..." Akadt aztán teljesíthetetlen kívánság is. Hörk József, az eperjesi jogakadémia fiatal tanára arra kérte Hunfalvyt (Eperjes, 1887. február 18.), ajánlja őt az Akadémia levelező tagjául. De Hunfalvy segítő készsége nem merült ki erkölcsi támogatásban. Feleségének írja (Budapest, 1874. június 10.): ,,A' „budget" dolga ne aggasszon nagyon ; hisz kerül kerül lehető összegre, kerül ha itt is ád, ott is ád az ember, a' hol nehéz nem adni, vagy a' hol szívesen ád." Segítette nyilván a tiszaföldvári árvákat is. Erre következtethetünk Lapu Gábor leveléből (Tiszaföldvár, 1886. március 13.). Alighanem anyagi segítségre utalást jelentenek Jakab Eleknek, a maros -széki születésű derék történésznek, az Országos Levéltár nyűg. levéltárosának és az Akadémia rendes tagjának „Buda-Pest"-ről keltezett 1890. március 20-i sorai. Jakab ismert volt fukar természetéről és panaszkodásban nem fukar szokásáról. Levelében írja: „Köztünk legyen mondva, a húsvétra egy krajczárnak ura nem vagyok." A Felkai Tátra-Múzeum Egylet nevében Scherfel V. Aurél egyleti igazgató 1891. december 4-ón rószvétnyilatkozatot küld Hunfalvy Pál özvegyének. Kiemeli, hogy Hunfalvy alapító tagja és nagy jótevője volt az egyletnek. — Scherfel Aurél (1835—1895) volt a Tátra-Múzeum megteremtője és tizennégy évig igazgatója. A maga dolgaiban is többször fordult támogatásért Hunfalvyhoz.