Nyelvtudományi Közlemények 63. kötet (1961)

Tanulmányok - Loványi Gyula: Hunfalvy Pál életéből 3

HUNFALVY PÁL ÉLETÉBŐL 17 Lindström Károly Ádám, az egyik vezető stockholmi napilap főszerkesztője hely és kelet nélküli levélben köszöni meg azt a kedvességet, ,,. . . mit welchem Sie den Fremden in Ihr Haus empfangen haben." A levél 1865 előttinek látszik, s tartalmából kitűnik, hogy Lindström jeruzsálemi tanulmányútjáról küldi. — (Stockholm, 1865. október 19.): „Ich und meine ungarische Frau. . .". — (Stockholm, 1870. április 14.): Lindström és felesége közösen ír Hunfalvynénak : ,,Liebe Geehrteste Frau v. Hunfalvy!" Köszönik a fényképeket, a kis Pauláét is. Schiefner Antal, a szentpétervári nyelvész tiroli nyaralásából ír (Klobenheim auf dem Ritten, 1872. július 26.): „Ich lass während der Zeit Arany's Eredeti népmesék durch . . . Meine Frau sendet den lieben Ihrigen die herzlichsten Grüsse." Wiedemann leveleiből négyet idézek; Szentpétervárról vannak keltezve. — 1872. szeptember 8.: Hunfiavynénak szól; megköszöni Hunfalvyék vendégszeretetét. — 1873. szeptember 3.: „Wie gern hätte ich Sie nach Tisza-Földvár begleitet!" — 1878. október 30.: „Könnte ich doch ein Mal im Erzherzog Stephan wohnen und mit Ihnen eine Fahrt nach Homok-puszta machen. Aber ich muss mir diese Sehnsucht schon vergehen lassen wegen zu wenig Geld und zu viel Jahre". (Hetvenhárom éves volt.) — 1880. január 22.: „Der Tod unseres lieben Freundes Schiefner . . . und da er, obgleich ein Petersburger, doch kein Vollblutrusse ist, so wird ihm bei der hier herrschenden nationalen Marotte . ...". Patterson Artúr — 1886-tól 1899-ig az angol nyelv és irodalom tanára a budapesti egyetemen — írja (London, 1883. június 3.): „. . . My best compliments to Madame Hunfalvy". — Rost Reinhold (London, 1884. június 20.): „Mein verehrter Freund, in angenehmer Erinnerung an die Tage, die ich noch vorigen September in Ihrer Gesellschaft zugebracht habe . . .". Kéri Hunfalvy fényképét. Marre Aristide (Párizs, 1883. november 19.): Említi Hunfalvynét francia nyelvű levelében. Homokpuszta . . Kicsendül a vendéglátók vonzó ereje ezekből a levelekből azokra a külföldi tudósokra és más személyiségekre, akik a múlt század hatvanas-hetvenes éveiben szép számban látogattak el hazánkba. 11. A külföld számára a múlt század hatvanas éveinek elején az élő magyar nyelvészet még körülbelül egyértelmű volt Hunfalvy Pál nevével. Ezért nem meglepő, hogy oroszországi nyelvészkedő műkedvelők is Hunfalvyhoz fordultak kérdéseikkel és kéréseikkel. Két ilyen levélíróval találkozunk. Az egyik Lubicz-Romanovicz Irma. Magyar nyelvű leveleiből az eredeti alakban idézek részleteket. — (1863. január 21., a hely olvashatatlan): „. . . előre bocsajtva, hogy a kérdező ereiben szintén magyar vér buzog . . . azért mindent ami szerette hozza [ !], s' nemzetét érdekli, figyelemmel kísér! !" Magyar földrajzi művet akar oroszra fordítani. A finn—magyar rokonsággal is foglalkozik hosszú levelében. — (Bécs, 1863. június 15.): „Shakspeare ( !), gondolom a magyarra le van már fordítva? s igy nem lenne tán egészen érdeknélküli egy kis kalandját közzé tenni." Arany János Koszorújára gondol a közzétételt illetőleg. — (Szentpétervár, 1864. január 21.): Deskó úr Hunfalvy üdvözletét hozta. Kéri Hunfalvyt, hogy fordítását „Arany úrnak" kézbesítse. Várja Reguly földolgozását. — (Szentpétervár, 1864. március 17.): Várja a Reguly-művet. „Chakspeare( !) közelgető ünnepélyére . . . nagyon helyes al•£ Nyelvtudományi Közlemények 1961/1.