Nyelvtudományi Közlemények 63. kötet (1961)

Tanulmányok - Loványi Gyula: Hunfalvy Pál életéből 3

14 LOVÁNYI GYULA új szerzeményen. Ez, amint látni fogjuk teljes mértékben sikerült neki: szakértő lett a gazdaság minden dolgában, a vetéstől kezdve a tehenek elléséig. Ez, ismerve Huníalvy rendkívüli alaposságát és már megelőzőleg a nyelvészet terén mutatott fogékonyságát, semmiképpen nem meglepő. 1859. május 2-i keletű följegyzése egy aratási szerződés mintáját mutatja be. 1862-ben és 1883-ban is találkozunk ilyen természetű jegyzetekkel. Az egyik pl. a különféle takarmányok sótartalmát vizsgálja részletesen. A legfontosabbak azonban a „János Gazda !" megszólítású levelek. Egyikmásik levél külső címzéséből megtudjuk, hogy János gazda családi neve Kifut János. A neki szóló levelekből mindössze mintegy harminc maradt meg, közülük egy 1861-ből, három 1869-ből, a többi 1881 —83-ból való. Ezekből a levelekből is csak rövid jellemző részleteket adhatunk. A megszólítást már ismerjük. A szokásos aláírás: „Isten áldja meg Hunfalvy Pál." (A pont sosem hiányzik az aláírása után.) — Hunfalvyné szintén élénk részt vett a gazdaság levelezésében, s befejezni ilyen formán szokta írásait: „Isten áldja és tartsa jó egészségben. H. L." A levelek azt mutatják, hogy János gazda igen értelmes, Hunfalvyékhoz nagy hűséggel ragaszkodó ember volt. De szemléltetik azt is, milyen sokra becsülte Hunfalvy az ő János gazdáját, aki az ő irányításával hibátlanul végezte a gazdaság dolgait. Az első levélben (1861. november 13.) egyéb gazdasági kérdések mellett azt írja Hunfalvy, hogy a pesti vaj csaknem olyan jó, mint a földvári. Különösen jellemzők János gazdára és a megbecsülésére, amelyben része volt, Hunfalvynak a balti útjáról küldött levelei. Az elsőben (Reval, 1869. július 9.) a repce eladásról és a gabonaárak alakulásáról ír. Majd az észtországi viszonyokról tájékoztatja János gazdát: Észtországban csak rozs, árpa, zab, krumpli terem; erős, zömök lovak vannak arra; az emberek nagyon szorgalmasak, írni, olvasni mindenki tud. — A következő levél Finnországból kelt (Helsinki, 1869. július 23.): Takarmány dolgában rossz a helyzet, az élet pedig nagyon középszerű; a tisztaság Finnországban csodálatos. ír a továbbiakban az otthoni dolgokról, a lóvásárlásról, a cséplésről. — Az utolsó levél a sorban Dániából való (Koppenhága, 1869. szeptember 2.). Tájékoztatja János gazdát a dán fővárosról, és megjegyzi, hogy most már igazán hazafelé tartanak. Egy kelet nélküli, valószínűleg 1861 végéről szóló levélben így intézkedik Hunfalvy: „A külső táblába, úgy gondolom ón, vessünk 10 holdat árpával . . . Marad zab alá a' külső táblából 15 hold. Mit vessünk a' 8 holdba, a' melly a' fekete ugarból . . . Most kevés pénzem van az idén." (Hunfalvyné írása.) — 1882. február 16.: „Hogy adhat-e malaczokat a' nálunk dolgozó embereknek, hogy annak idején árukat ledolgozzák, arra azt felelem, hogy az asszony nyilatkozik majd a' disznó-dologban." — 1882. március 2.: „Az utolsó rövid levélben megírtam, hogyan kell a' tehenekkel bánni, hogy alkalmasabb időre essék az ellésök." „Az asszony" megjegyzi még: Az úr egy idő óta nem volt egészen jól. — 1882. március 10.: A két mustra ökröt próbálja meg a gazda a földvári, illetve a cibaki vásáron eladni. Befejezésül: „Ezzel kívánok mindkettőjöknek jó "egészséget, jó időt, jó tavaszt, jó vásárt, szóval minden jót." — 1882. szeptember 22.: „Szolnokon Barta Jánosnál megrendeltem a' 42 ezer zsindelyt s a' szükséges egyéb fát, a' mint összejegyeztük ... A levelet így címezze: Hunfalvy Pálnak, Rombauer Tivadar tengerészeti kapitány úrnak leveleivel, Polában, Istriában." (Rombauer Tivadar — a korábban említett Rombauer Emil brassói reáliskolai igazgatóval együtt — Hunfalvy rokon-