Nyelvtudományi Közlemények 63. kötet (1961)

Tanulmányok - Loványi Gyula: Hunfalvy Pál életéből 3

HUNFALVY PÁL ÉLETÉBŐL 13 részvétel miatt János — valószínűleg 1851-ben — több hónapi börtönbüntetést szenvedett. Lini asszonynak írja (Pest, [1851.] augusztus 29.): ,,Pál szívesen fogadott 's gyöngédséggel van irántam". Nyilván ez volt a két testvér első találkozása a kiszabadulás után. Továbbá: ,,Igaz több fizetésem lesz Becsén, s ón akárhol tudok megférni, s bármily kellemetlen viszonyok elől könyveim közé menekülök". Aláírás: Szerető süvöd H. J."10 Hunfalvy János két esztendőt nevelősködött Újbecsén, későbbi nevén Törökbecsén a Leiningen családnál. Igen becsesek az innen 1852—53-ban Pálhoz intézett levelei. De mivel inkább Jánosra, mint bátyjára jellemzők, ezért csak néhány rövid kivonatot ismertetek belőlük. Első levelében (h. n., 1852. február 12.) megjegyzi: ,,A történelmi könyvek hiányosak. Rendszerint csak a zajt ütő külső eseményeket rajzolják". — Az év végén (Űjbecse, 1852. december 21.) tudatja bátyjával: nem megy vissza Késmárkra. — A következő év elején (Űjbecse, 1853. február 12. [?]) Schottról, Lönnrotról, Jerneyről, a finn kérdésről ír. Üdvözli Röckkéket. — Ellentótben Pállal nem kedveli a ne velőséget. így eredménytelen maradt Sréter Horácnak (Surány, 1853. július 28.) az az óhaja, hogy Pál nyerje meg Jánost nevelőnek gyermekei mellé. — Egyik levelében (Űjbecse, 1853. június 2.) eképpen vélekedik János: „Eperjesen ugyan lehetett volna talán arra is kilátásom, hogy megházasodhatom, ha biztosíthatna valaki arról, hogy onnan el nem fognak zavarni". Majd kérdezi,^ lehet-e Pesten kilátása talán nevelőség nélkül is. — A következő hónapban (Űjbecse, 1853. július 12.) írja: „. . . mert ha lehetne, mégis szeretnék akkor már megházasodni, 33 éves lévén már". — Végül (Űjbecse, 1853. augusztus 30.) értesíti bátyját: Űtlevele még nem jött meg. Passierscheint kér, s a Szepességbe megy. Hunfalvy János 1853 végén Pesten telepedett le, így a levelezés helyébe ^a személyes érintkezés lépett. 9. Most pedig ismerkedjünk meg Hunfalvynak azzal a működési körével amelyről eddig nem volt tudomásunk, s amely igen-igen messze esik tudományos munkásságának területétől. Ez a működési kör a mezőgazdaság. Hunfalvyék birtokkal rendelkeztek Jásznagykunszolnok megyében, a Tiszaföldvár melletti Homokpusztán. A birtok aligha volt 50—70 holdnál nagyobb. Szép lakóház is tartozott hozzá. Valószínűleg a Röck-család szerezte. Az első hírt a birtokról Simanyavszky Péter tiszaföldvári lakos 1854—55. évi leveleiből merítjük. Az 1855. október 22-i levélben megjegyzi Simanyavszky, hogy ő Hunfalvy birtokát hat évre haszonbérbe vette. Hogy mikor kezdődött, illetve meddig tartott a bérlet, nem tudjuk, de Zvannyi Lajos szarvasi ev. néptanító 1858. november 13-án közli Hunfalvyval: a szarvasi gyümölcsös kertben vannak mindenféle nemesített gyümölcsös fák. Ez az értesítés talán a birtok saját kezelésébe vételének az előjele. Az alább ismertetett följegyzésekből és levelekből azonban kétségtelenül kitűnik, hogy 1860-tól esetleg 1859-től kezdve a birtokon már Hunfalvy maga gazdálkodott. A bérbeadás célja az lehetett, hogy tartama alatt elsajátíthassa Hunfalvy azokat az ismereteket, amelyekre szükség volt, ha maga akart gazdálkodni az 10 Jellemző a levélíróra a régies

süv szó használata. A NySz. is csak három adatot mutat ki. A Nagyszótár anyagában három történeti vonatkozású, 1854—1882-i értekezésben, egy 1884-i dolgozatban és Arany Jánosnak 1858-ban sógorához, Ercsey Sándorhoz intézett levelében fordul elő, az utóbbiban így: „Titeket... édes Sándorkám, •.ölellek. Szerető sűved és hűved Arany János".