Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Fónagy Iván: A hang és a szó hírértéke a költői nyelvben 73

r A HANG ÉS A SZÓ HÍBÉKTÉKB A KÖLTŐI NYELVBEN 97 tartalom között. Már Dionysios Halikarnasseus (i. e. 1. sz.) szükségesnek tartja, hogy a költeményben a forma és a tartalom összhangban álljon.27 A létrejött — statisztikai módszerrel is kimutatható — összhang nem jelenti azonban, hogy ugyanazt a hírt visszük át kétféle módon, szójelek és hangok segítségével. Szavak és hangok hírtartalma nem is lehet azonos jellegű. A hanghatás minőségileg különbözik a fogalmi gondolkodáson alapuló jelektől (szavaktól, morfémektől). A hangok csak kiegészíthetik a konvencionális jelek segítségével közvetített hírt. „Érzékeltetik" az elmondottakat, ami annyit tesz, hogy átmentenek egy kis töredéket az élményből, a valóságból a szavak világába (a levelek zörgését, a tehet, alatt görnyedő Sisyphos lihegését). Differenciálják a közlést, rácáfolva olykor a szavakra (a nyugalomról szóló verssor élénk ritmusa titkos nyugtalanságot vagy mozgást sejtethet, a megbékélésről szeretetről szóló mondatok kemény csengése az elfojtott haragot tükrözheti).28 6. ábra. A jeltest kettős szerepe a versben. A hangok (h) egyfelől a szón (Sz) keresztül ábrázolják a tárgyat a versben is akárcsak más szövegekben (baloldali félábra), másfelől közvetlenül, természetes, materiális sajátságaiknál fogva kapcsolódnak az, ábrázolt tárgyhoz (jobboldali félábra). Az ökonómia elve ezúttal is érvényesül. A hangok a versben kettős funkciót töltenek be. Egyfelől elemei a konvencionális jeleknek, s így közvetve, a mondaton keresztül kapcsolódnak a kifejezett tartalomhoz. Másfelől közvetlenül, a hang és tartalom természetes megfelelése révén. A forma tehát egyúttal tartalom is. Az átvitel, az átkódolás során nemcsak hogy nem veszít a hír, de még ki is egészül. Ha modell segítségével kíséreljük meg érzékeltetni a „prózai" ós költői hírátvitel közötti különbséget (vö. 6. ábra), világossá válik bizonyos strukturális megfelelés a hangok kettős felhasználásában és a szavak átvitele, metaforikus alkalmazása (vö. 5. ábra) között. Mind a két esetben két oldalról közelíti meg a nyelvi forma a valóságot. Éppen ezáltal válik olyan plasztikussá. A költői és prózai hírátvitel közötti strukturális eltérés következtében könnyebb angolról ewenégerre fordítani, mint versről prózára. A „prózára fordításnál" nyomtalanul elvész a formai és tartalmi mondanivaló sokszor bonyolult interferenciája. A költői és köznapi hírátvitel közötti különbséget tükrözi a „felvevő" (receiver) eltérő „működése" is. Az átkódolás sajátos jellegénél fogva külön-27 De compositione verborum. Lipsiae 1808, Ed. Schaeffer, 274. 28 Vö. A költői nyelv hangtanából. Budapest, 1959. 241 és kk. I Nyelvtudományi Közlemények.