Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Fónagy Iván: A hang és a szó hírértéke a költői nyelvben 73

92 FÓNAGY IVÁN Gyakran radikálisabb megoldást keres. Nem vesz tudomást a szóról, mely már élménye előtt is létezett, tehát szubjektíve inadekvát, elfedi, eltörli az élményt. Az elhallgatott szó helyébe egy objektíve inadekvát szó kerül, a haj szó helyébe például a láng, a sisak, a tenger. Ezek is szótározott szavak, általános fogalmaknak felelnek meg. A hajjal való kapcsolatuk azonban egyszeri, egy egyéni élmény nyomán jött létre. A szövegösszefüggés segítségével az olvasó megérti, hogy ez a más jelentésű szó ezúttaL a hajra vonatkozik. Ennek a közvetett jelölési módnak — a retorikában áttételről, metaforáról beszélünk —• hírértéke nemcsak azért nagy, mert váratlanul ér minket a szó. A tenger vagy láng névértéke (szótári jelentése) és helyértéke (aktuális jelentése) közötti ellentétet fel kell oldani, korrigálnunk kell a nyilvánvalóan helytelen logikai ítéletet. A „helytelen" szó egy intellektuális folyamatot 5^1 Szh Sl< 5. ábra: A metafora modellje. Sz = szó, T — tárgy. A szó általában közvetlenül jelöli nyelvi konvenció alapján a tárgyat (1. baloldali félábra). A metaforikusán használt szó elkanyarodik voltaképpeni tárgyától és más tárgyat jelöl, anélkül hogy eredeti jelentése elhalványulna (jobboldali félábra). A tárgyat így kettős megvilágításban látjuk. indít el, mely néha rövid úton (egyszerű hasonlat formájában), néha hosszabb (részben a tudat küszöbe alatt haladó) asszociáció sor segítségével feloldja a disszonanciát. A szó és tárgy statikus kapcsolata helyébe egy dinamikus, ellentmondásos, dialektikus forma lép. (A vágtató lovat ábrázoló szobrász is olyan mozzanatot választ ki a mozdulatok láncából, mely legtávolabb áll az egyensúlyi helyzettől. Nyilvánvaló ezáltal, hogy ezt a mozdulatot azonnal egy másik mozdulatnak kell követnie, hiszen különben a ló elveszítené egyensúlyát. A kiragadott mozzanat ezáltal magában foglalja már a rákövetkezőt is.) A ,,hamis" jel kerülő úton jelöli a tárgyat, s kapcsolatba hozza vele a kerülő útján érintett egyéb képzeteket is (vö. 5. ábra). . . .dann gießt sie ihre Haare in den Spiegel. (Rilke, Dame vor dem Spiegel) A leomló sűrű, hajfonatok hullámzó vízre emlékeztetnek, mielőtt még a haj fogalma kialakult volna bennünk. Hullám, tenger volt a haj egy-egy pillanatban Vörösmarty számára is.