Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)
Tanulmányok - Fónagy Iván: A hang és a szó hírértéke a költői nyelvben 73
A HA2STG- ÉS A SZÓ HÍRÉRTÉKE A KÖLTŐI NYELVBEN 91 À redundancia csökkenése jellemzi általában a költők érett költeményeit a zsengékhez képest. , Az itt elmondottak — amint ez az idézetekből is kitűnik — elsősorban a „modern" költészetre, a 19. század második felének és a 20. század költészetére vonatkoznak. A konvencionális szókapcsolatok elleni harc azonban jóval korábban megindult. Ronsard is irtogatja már a banális, szokványos jelzőket.2-Donne és az angol „metafizikus" költők tervszerűen keresték a pontosan alkalomhoz illő, frappáns jelzőket.20 Nagy vonalakban követve a középkori és újkori európai költészet fejlődését alighanem igazat kell adnunk CHARLES AssBLiNEAU-nak abban, hogy a költészetben a fokozatos koncentráció törvénye érvényesül.22 Ahogyan az egyes költő igyekszik csökkenteni verse csiszolása során a semantikai redundanciáját, hasonlóképpen növekszik a költő közlés entrópiája-a századok folyamán. 7. Nemcsak a grammatikai, stilisztikai szabályokból adódó átmenetvalószínűség korlátozza a beszélő szabadságát. A szavak ós a tárgyak közötti kapcsolat eleve meghatározza, hogy adott helyzetben milyen nyelvi forma mellett kell kikötnie. Ha rámutatunk egy fésülködő asszony hajára ós megkérdezzük valakitől, hogy ez mi, minden valószínűség szerint azt feleli majd, hogy haj. A tárgyak ós szavak közötti kapcsolat, a jelek primer semantikai kötöttsége képezi a beszéd, a társadalmi érintkezés alapját. A semantikai kötöttség feloldása lehetetlenné tenné a közlést. Érdekes, hogy a költő ennek ellenére harcol és sikerrel harcol ez ellen a kötöttség ellen is. Harcol ellene, mert a szó egyfelől lehetővé teszi a közlést, másfelől lehetetlenné teszi az egyéni élmény hamisítatlan tolmácsolását. HEGEL megállapította már, hogy a nyelv alapvető ellentmondása, hogy egyéni élményt kell kifejeznie, de csak általánosat tud kifejezni.23 A haj fogalma azt egyesíti magában ami Modigliani fekvő női aktjának, egy enyhén kopaszodó bankhivatalnoknak, az imádott és a megunt szeretőnek hajába közös, a haj lényeges jegyeit, körülbelül azt, amit a haj címszó alatt olvashatunk az Értelmező Szótárban. A költő sohasem a szótárban fellelhető haj-jal kerül kapcsolatba, nem a hajjal általában, hanem valamilyen konkrét hajjal, konkrét helyzetben. Az egyszeri, primer élményt az élő és volt emberek millióinak közös tapasztalatát összegező haj szó nem tudja kifejezni. Többnyire a mondat segítségével igyekszik konkretizálni, élményéhez közelíteni a fogalmat a költő. 20 Vö. H. WEBER, La création poétique au XVIe siècle en France. Paris 1956,1, 321. 21 Vö. C. S. LEWIS, English Literature in the sixteenth Century. Oxford 1954, 538 es kk. 22 "A mesure que le livre imprimé, en se répandant, convertit les auditeurs impressionables, passionables, en lecteurs méditatifs et réfléchis, la poésie doit concentrer son essence et restreindre son développement." Baudelaire, Les Fleurs du Mal. Éd. C. Lévy. Paris 1922, Appendice 320. Nagyon nehéz azonban ezt a tételt bizonyítani, nehéz a régi irodalomban a szókapcsolatok redundanciáját számszerűen meghatározni. Az egykori olvasókkal nem folytathatunk kísérleteket, a maiak nyelvérzékére pedig nem alapozhatjuk a vizsgálatokat. Marad az objektív módszer. Hogyan férkőzhetünk azonban hozzá az egykorú beszélgetésekhez ? Talán a prózai, régebben pedig a verses regények novellák •segítségével. Mérhetnénk a versek semantikai entrópiáját a levelekéhez, más nem szépirodalmi jellegű szövegekéhez. Egyelőre még meg sem kíséreltük legyőzni a nehézségeket. Senkisem vizsgálta ebből a szempontból a régi irodalmat. Kénytelenek vagyunk ezért egyelőre a modern irodalomból kiindulni. 23 Vorlesungen über die Geschichte der Philosophie. 1833. XIV/2, 143 f. Vö. még W. L LENIN, AUS dem Philosophischen Nachlaß. Berlin 1949, 213.
