Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Fónagy Iván: A hang és a szó hírértéke a költői nyelvben 73

90 FÓNAGY WAS Szinte feszít a naívul rímelő forma és a tartalmilag különlegesen szabad szerkezet közötti ellentét. Ezekhez az ál-ikerszavakhoz közel állnak az alliterációval egybefűzött szokatlan szókapcsolatok. . . a hűvös szél lehén, mely lomha lombot ringat. (Tóth Árpád, A tejút alatt) Tág tengerek zöld ínyű habtaréját. . . (Tóth Árpád, Március) S részvétre vált a szisszenő szitok. (Tóth Árpád, Az árnyból szőtt lélek) alles wird um eine Milde minder. . . (Rilke, Himmelfahrt Mariae I) Demutsvoll beugt sich dem Schmerz der Geduldige Tönend von Wohllaut und weichem Wahnsinn. (Trakl, In ein altes Stammbuch) J'étais jeune je jouais comme un rire respire (Eluard, L'enfance maîtresse) 6. Az első változaton végrehajtott módosítások, rövidítések is tükrözik a harcot, melyet a költő a redundens szókapcsolatok ellen folytat. A „Victorieusement fui" kezdetű szonett első változatában Mallarmé ezzel a sorral jellemzi az elsötétült szobában homályosan fénylő női hajat: Y verse sa lueur diffuse sans flambeau. . . , Az utolsó változatban így módosul a verssor: Verse son caressé nonchaloir sans flambeau. . . Mallarmé feleslegesnek érezhette a verse-zel és sans flambeau-val amúgyis sejtetett lueur diffuse-t, elhagyta a nélkülözhető helyhatározót, és a felszabaduló hat szótagot a haj más aspektusainak érzékeltetésére fordította. A haj „simogatott nembánomságát" ontja. A „Pître châtié" első változata ezekkel a sorok, kai kezdődik: Pour ses yeux, — pour nager dans ces lacs, dont les quais Sont plantés de beaux cils q'un matin bleu pénètre,. . . A szonett 1887-ben jelent meg nyomtatásban. Addigra ez a két sor két szóba tömörült:19 Yeux, lacs. 19 Oeuvres complètes. Paris 1945/ 31 és 1416. — Ez természetesen nëm jelenti azt, hogy ez a két szó valóban mindazt tartalmazza, amit az első változat két sora. Mallarmé teljes ,,oeuvre"-jének, sajátos szimbolikájának ismeretében értelmezhetjük csak a rejtélyes ,, Yeux, lacs"-ot. így is kérdéses, vajon bárki is a szerző szándékának megfelelően interpretálná-e a két szót, ha elveszett volna az első változat.