Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Fónagy Iván: A hang és a szó hírértéke a költői nyelvben 73

m FŐNAG-Y IVÁST Az ölő szó a gyilkos szinonimája, önmagában, tartalmánál fogva semmi meglepőt nem tartalmaz. Mégis kiugrik a sorból, pusztán a szókapcsolat újszerűségénél fogva. Váratlanul ér, és ezért valóban elér, megérint bennünket. A többi jelzőre is átsugárzik valami ebből a frisseségből. A fán a levelek lassan lengenek. Már mind görbe, sárga s Iconnyadt, puha. (József Attila, A fán a levelek . . .) Ha azt halljuk csak, hogy sárga levelek inkább valamilyen sláger dallam jut eszünkbe, mint az őszi táj. A szerkezet erősen kötött. A jelzett szó alapján gyorsan kitalálható a jelző és viszont (a hibapontok száma átlagban 11 volt tíz kísérlet alapján). A szerkezet stabilizálásához erősen hozzájárult az irodalmi giccs, az operett, a sláger. A sok teleírt lap, melyen egymás mellett áll a két szó, elfedi a valóságos leveleket. A költő félretolja a lapokat. Az első jelző teljesen váratlan (átlagosan 58 hibapont). Figyelmeztet, hogy erős entrópiával kell számolnunk. A négy jelzőt nem fűzi egymáshoz asszociatív kapcsolat, aligha álltak még így egymás mellett írott vagy beszélt mondatban. Ezáltal feloldódik a levél és a sárga szó konvencionális kapcsolata, felszabadul a jelző energiája: ismét látjuk a sárga színt. A kötött szókapcsolatok tagjai nem véletlenül kerültek egymás mellé. A trópusokon valóban meleg van (chaleur tropicale), a falevél ősszel sárga. A jelenségek közötti összefüggések azonban végtelenül bonyolultak. A költő elkerüli az adaptáció folytán szinte órzékelhetetlenné vált banális szókapcsolatot, és a szavak szokatlan csoportosításával új összefüggéseket emel ki. Különösen feltűnő a köznapi ós költői magatartás közötti különbség, amikor mindennapi jelenségek kerülnek szóba. Verlaine az őszi est kétlakiságát, kétértelműségét emeli ki mellőzve a sokszor emlegetett szépségét, melankólia ját, langyosságát stb. Le soir tombait, un soir équivoque d'automne. (Les ingénus) Hogyan nyafog valaki ? Keservesen, affektálva, nyávogva, mint a macska, stb. Nem következik ilyen engedelmesen, szükségszerűen a két határozó az állítmányból József Attila versében. „Mama, engedjen főzni engem!" Már frissen, vidoran nyafog. (Iszonyat) így válik a lány hangja plasztikussá, egyénivé, hallhatóvá. A rossz lelkiismeret, az anya hazajöttén érzett öröm, a tettetett vidámság érződik rajta. A „nagy kislány" hangja, aki szép szelíden, fondorlatosan kínozza napról-napra kis vetélytársát, a gondjaira bízott fiú csecsemőt. Akár a szó szoros értelmében használjuk az eső szót, akár átvitt értelemben, mindenképpen a nedvesség, termékenység képzete társul hozzá, és ilyen képzeteket tartalmazó jelzőre vagyunk felkészülve. Annál gondolatkeltőbb, informativebb a paradoxális aride 'száraz, sivár, terméketlen' a pluie mellett az „Après-midi d'un Faune"-ban.