Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Fónagy Iván: A hang és a szó hírértéke a költői nyelvben 73

A HANG- ÉS A SZŐ HÍRÉRTÉKE A KÖLTŐI NYELVBEN 87 tatásán keresztül jutottunk csak el a megértéshez. Ebben az értelemben a kötetlen szókapcsolat implicit a kötött szókapcsolatokhoz képest. Implikálja, közvetett formában tartalmazza a várható kötött szókapcsolatokat ós a hozzájuk fűződő képzeteket is. A költő szüntelen ébersége, aktivitása állandóan óbrentartja az olvasót, aki nem ringathatja magát abban az illúzióban, hogy úgyis tudja, mi következik. A költői közlés sajátos módja sajátos tartást vált ki az olvasóból. Egymást sűrűn követő impulzusokra állítja be magát, erősen csökkenteni kénytelen figyelme ,,refraktér fázisát". Az egymást követő jelzők sem egymásból, hanem kizárólag a jelenségekből következnek a versben, merő ellentétben a köznapi beszéd törvényszerűségeivel. Sohasem szinonímek, nincsenek egymással asszociatív kapcsolatban. Bécs megmaradt volna Előkelőn, ravaszul, bután Porciónak azután. (Ady, Sírva gondolok rá) Szép, kialudt lángok. . . (Ady, Papp Viktor valceréhez) Ein Schober flieht durch Grau vergilbt und schief Und manchmal schwebst du leicht und wunderbar. (Trakl, Der Spaziergang) Am Abend liegt die Stätte öd und braun. . . (Trakl, Vorstadt im Föhn) Nem könnyíti meg a jóslást jelentés-szféránkénti elrendezés sem, érzéki és absztrakt jelzők válthatják egymást. Ugy-e Uram, hogy mosolyogjak S tovább virítsak Te szép, álnok, Nagy parkodban, Miként a fiatal virágok? (Ady, Bosszús, halk virágének) Egymás nyakába mart körömmel, — Ájult rabok, vak zsarnokok, — Fojtottan és árván lihegnek. (Tóth Árpád, A föld alatt) Nincsen szükség paradoxálisan éles irányváltoztatásra, meglepő jelzőkre, az érdeklődés ébrentartásához. Adja meg az Isten, Bár furcsa a világ, Ne játszak ölő, gyilkos, Cudar komédiát. . . (Ady, Adja meg az Isten)