Nyelvtudományi Közlemények 62. kötet (1960)

Tanulmányok - Vértes Edit: Van-e a finnugor *k-nak k- fejleménye mélyhangú szavainkban? 7

Van-e a finnugor *fc-nak fe- fejleménye mély hangú szavainkban? Időszerű a k- kezdetű veláris hangrendű magyar szavak finnugor származtatásának sokat vitatott kérdését újra napirendre tűzni. Az utóbbi két évtizedben a magyar nyelvészek ezt a problémát rendszerint elintézettnek tekintették és szabályos megfelelést láttak a finnugornak tartott veláris szavak szókezdő h- hangjában (PAIS: MNy. XIX, 124—5, XLIII, 280—5, MNyTK. 78: 20, 9, Kodály-Emik. 1957, 133—58; BÁRCZI, SzófSz., MSzE. 8, MNy. XLIX, 387—92, Hangtört.2 121, RMNyj. 4;

BENKŐ, MNyjt. 67; HORPÁCSI: MNy. XLVIII, 156 stb.). A finnugor nyelvészek viszont vagy nyíltnak látják e kérdést, vagy — különösen a finnek — tagadják a szóbanforgó etimológiák helyességót. E két, sőt háromféle állásfoglalás miatt célszerűnek látszik az idevágó módszertani problémákat, valamint a megoldást hátráltató finnugor és magyar nyelvészeti vonatkozású mozzanatokat röviden áttekinteni. Ehhez a munkához nem a megoldás reményével fogok, hanem azzal a céllal, hogy talán sikerül olyan vitát elindítanom, melynek eredményeként e kérdést a holtpontról elmozdíthatjuk, sőt esetleg megoldása felé segíthetjük. A finnugor kutatások rendszeres és módszeres művelésének megindulása óta általánosan elfogadott és elismert hangszabály, hogy a magyar h- kezdetű veláris, valamint a k- kezdetű palatális szavaknak a finn-permi nyelvekben — a permi és lapp nyelvekbeli esetleges másodlagos zöngülést nem számítva — egyaránt k- kezdetű szavak felelnek meg. Ehhez a régi és helyes megfigyeléshez két probléma csatlakozik: 1. Mi következtethető a jelenlegi állapotból a finnugor alapnyelvre? 2. Lehetnek-e k- kezdetű veláris magyar szavak finnugor eredetűek? Az első kérdéssel kapcsolatban, mintegy negyedszázada, LAZICZITTS GYULA (MNyTK. 33, MNy. XXXIV, 26—32, AECO. III.) és Y. H. TOIVONEN (FUF. XXII, 134— 46) azonos eredményű vizsgálatai óta egységes a nyelvészek állásfoglalása: elvetik a 2, 3. 4, sőt 8-féle finnugor alapnyelvi szókezdő *k- feltételezését, s csak egyfajta alapnyelvi zöngétlen *k- explosivát fogadnak el, melynek fonetikai realizációja, minthogy a k-t követő magánhangzótól függött, természetesen különböző lehetett a palatálisok és a velárisok előtt. LÂZICZIUS és TOIVONEN véleménye még abban is megegyezik, hogy a fgr. *k-ból az ugor alapnyelvben két hang fejlődött: egy előbb képzett a palatális szavakban, ós egy hátrább képzett a veláris szavakban. Ezt a következtetést azonban a magyar nyelvészek nem szokták elfogadni. Az elutasítást, tudomásom szerint, csak BÁRCZI GÉZA indokolta meg (RMNyj. 5. jegyz.) azzal, hogy az osztják nyelv régi orosz jövevényszavai — melyek pedig a XII—XIII. századnál semmi esetre sem lehetnek régebbi átvételek — szin-